HU
LetöltésLetöltés

Miben különbözik a városi legenda a mítosztól

A Miqo szerkesztősége · 1 forrás

Így hangzik egy legenda

Egy kollégám barátnőjével a szomszéd kerületben történt, esküszöm.

Tudod a vezetéknevét? Vagy hogy pontosan hol?

Hát, ő maga nem mesélte, én harmadkézből hallottam.

Pont ez a „harmadkézből” a legfőbb árulkodó jel.

A forrás mindig közel van, mégis elérhetetlen: egy barát barátja, a nővéred kollégája, egy orvos ismerőse. Nem tudod ellenőrizni, a bizalom mégis már megvan, mert a láncban szerepel valaki, akit ismersz.

A történet itt és nemrég játszódik. Változik a város, változnak a márkák és a nevek, de a cselekmény ugyanaz marad, és országról országra vándorol, minden alkalommal helyi részletekkel gazdagodva.

Miről ismerhető fel

  • A forrás csak két lépésre van: a mesélő sosem résztvevő, de valakin keresztül ismeri a résztvevőt.
  • Kész tanulság: ne járj egyedül, ne vedd el másét, ne bízz idegenekben.
  • Pontos részletek ellenőrizhető adatok nélkül: az autó márkája megvan, a cím nincs.
  • Életképesség: ugyanaz a történet évekkel később új nevekkel és egy új városban bukkan fel.

A mítosz másképp működik. A dolgok kezdetéről, istenekről és ősökről mesél, a hétköznapi időn kívül játszódik, és nem állítja magáról, hogy a tegnapi hírek egyik eseménye.

Van bennük közös is: mindkettő szájról szájra terjed, útközben változik, és nem a bizonyítékokra épít, hanem arra, hogy a történet jól illeszkedik a beszélgetésbe, és könnyű továbbmesélni.

A legendák az újtól való félelemből élnek. Megjelent a közlekedés, és megjelentek a róla szóló történetek is; megjelentek az üzenetküldő alkalmazások, és ugyanazok a történetek oda költöztek át - most már van rajtuk egy „továbbküldés” gomb.

Olvasd végig a Miqo alkalmazásban

Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Mitológia → Városi legendák”

QR-kód a Miqo alkalmazás letöltéséhez

Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.

Források

  1. A folklorisztikában a városi legendát modern szóbeli műfajként írják le: a történet a közelmúltban és egy ismerős helyen játszódik, a forrást a mesélő ismerőseként jelölik meg, a cselekmény figyelmeztetést hordoz, és helyi változatokban ismétlődik. Ebben a felosztásban a mítosz a világ és a dolgok eredetéről szóló szakrális elbeszélés