Így készítették elő a legvakmerőbb rablásokat

2003 februárjában az antwerpeni Gyémántközpont trezorjából több mint száz rekesz tartalmát vitték el. Az ajtót kódzár, mágneses érintkezők, mozgásérzékelő, hőérzékelő és szeizmikus érzékelő védte. A betörőknek kívülről semmit sem kellett feltörniük: a csoport szervezője, Leonardo Notarbartolo pár évvel korábban gyémántkereskedőként irodát bérelt ugyanabban az épületben. Belépőkártyával nappal ugyanúgy bemehetett, mint bárki más, és nyugodtan megfigyelhette, hol vannak az érzékelők, és hogyan járőrözik a biztonsági szolgálat az emeleteken.

Fortalezában 2005-ben ugyanez az elv működött, csak kívülről. A csoport egy házat bérelt a Központi Bank mellett, és azt mondta a szomszédoknak, hogy műfüvet árulnak: ez magyarázatot adott a teherautókra és a földdel teli zsákokra, amelyeket naponta elszállítottak. A körülbelül 80 méter hosszú alagutat nagyjából 3 hónapig ásták, dúcolással, világítással és szellőzéssel. Alulról érte el a trezor betonpadlóját.

Az egész előkészítés egyetlen dologért szükséges: kell egy időablak, amikor senki sem néz be. Az antwerpeni trezort egy hétvégén törték fel, a fortalezai alagút is egy hétvége alatt ért fel, a londoni Hatton Gardenben pedig 2015-ben a húsvéti szünetben jutottak be a letéti intézmény alagsorába, 4 egymást követő munkaszüneti napon. Ott egy idősebb csapat ipari gyémántfúróval fúrta át a betonfalat, az első éjszaka nem jutottak be, elmentek, majd másnap visszatértek: az időtartalék lehetővé tette, hogy hibázzanak.

És utána szinte minden szétesik. Az antwerpeni csoportot a szemetük alapján találták meg: a trezorból származó papírokat és maradványokat tartalmazó zsákokat az autópálya melletti erdősávban dobták ki. A Hatton Garden-i csapatot az autójukat rögzítő kamerafelvételek és azok a beszélgetések buktatták le, amelyeket már az akció után folytattak. Maga a betörés addigra hibátlan volt. Az vallott kudarcot, amire senki sem készült fel: hogyan éljenek tovább.

Ezért a vakmerőségről szóló történetek szinte mindig a türelem történeteivé válnak. Néhány részletet csak a résztvevők beszámolóiból ismerünk: Notarbartolo egy olyan változatot mesélt az újságíróknak, amely szerint egy másolaton gyakorolták be a trezor feltörését, ezt pedig nem lehet ellenőrizni. A bizonyítható rész azonban - a bérlés, a fedősztori, a naptár - különböző ügyekben is egybevág.