Hogyan tesztelik észrevétlenül a bizalmat

1984-ben Baxter és Wilmot kutatók arról kérdeztek embereket, hogyan derítik ki, mi történik a kapcsolatukban. A közvetlen beszélgetést ritkán említették. Sokkal gyakrabban állítottak fel próbákat: úgy alakították a helyzetet, hogy a másik reakciója mindent eláruljon. Különböző embereknél ezek a próbák több visszatérő típusba rendeződtek.

A logika mindenhol ugyanaz: a szavakat udvariasságból is ki lehet mondani, a viselkedés viszont állítólag nem hazudik. Ő nem tudja, hogy tesztelik, ezért őszintén viselkedik. Éppen ez az észrevétlenség teszi olyan meggyőzővé az eredményt.

Mindegyik hétköznapi apróságnak tűnik - éppen ez a lényeg. Egy tesztet nem lehet nyíltan elbukni, ezért megbeszélni sem lehet: nem mondhatod, hogy „nem mentél át”, anélkül, hogy elismernéd, hogy vizsga volt.

Ugyanezek a kutatók egy évvel később valami mást is felfedeztek: az emberek leggyakrabban a kapcsolat állapotát nevezik meg olyan témaként, amelyet magán a kapcsolaton belül nem hoznak fel. A közvetlen kérdés megváltoztatja, mire kérdez rá. Jelzi, hogy kételyeid vannak, és utána minden válasz olyan válasz marad, amely azért született, „mert ő megkérdezte”. A teszt olyan módszernek tűnik, amellyel úgy tudhatsz meg valamit, hogy közben semmibe sem kerül.