Los Angeles, az 1990-es évek vége
A formátum megalkotója Jaakov Deyo rabbi volt, az Aish HaTorah nevű zsidó oktatási szervezet tagja. Nem romantikus, hanem közösségi feladat állt előtte: a fiatalok egyre ritkábban ismerkedtek egymással a közösségen belül. Az első találkozókat 1998 körül tartották egy átlagos kávézóban, kevés résztvevővel - ez kísérlet volt, nem iparág. Később a szervezet védjegyként bejegyezte a SpeedDating nevet, és innen terjedt el a világban.
A rendszer kezdettől ugyanúgy működött, mint ma. Az embereket asztalokhoz ültetik, meghatározott időt kapnak a beszélgetésre - általában néhány percet -, aztán megszólal egy jelzés, és mindenki a következő asztalhoz ül át. Közvetlenül a beszélgetés után minden résztvevő „igent” vagy „nemet” jelöl a kártyáján. A szervezők összegyűjtik a kártyákat, és csak azoknak a pároknak adják át az elérhetőségét, akiknél mindkét fél „igent” jelölt.
Az érték nem a gyorsaságban rejlik, hanem abban, amit kivettek az ismerkedésből. Nem kell kitalálnod, hogyan fejezd be a beszélgetést - ezt megteszi a jelzés. Nem kell szemtől szemben elutasítást kapnod - az a szervezőnél marad, a kártyán. Nem kell találgatnod, kölcsönös-e az érdeklődés - a számolást elvégzik helyetted.
- Beszélgetés
- Jelzés
- Kártya
- Átülés
Miért szeretik a pszichológusok a gyorstárskeresést
A kutatók számára a formátum kész laboratóriummá vált: egy este alatt az ember egy tucatnyi első találkozón vesz részt azonos körülmények között, és minden döntését rögzítik papíron. A legismertebb eredmény az, hogy amit az emberek az este előtt állítanak arról, kit keresnek, meglehetősen rosszul jelzi előre, kit választanak valójában a teremben.
A második megfigyelés érdekesebb. A klasszikus változatban a férfiak ülnek át, a nők pedig a helyükön maradnak. Amikor egy kísérletben felcserélték a szerepeket, és a nők ültek át körben, eltolódott a nemek közötti válogatósság különbsége: az ülve maradó oldal bizonyult válogatósabbnak. Ez egyetlen, diákokból álló mintán végzett vizsgálat, és kevés megbízható megismétlése van, ezért kezeld a következtetést hipotézisként - de sokatmondó hipotézisként: annak egy részét, amit természetnek szoktunk tekinteni, a székek elrendezése határozza meg.
- Adj előre egyértelmű véget a találkozónak: egy óra, egy kávé, az út a metróig.
- Dönts közvetlenül a találkozó után, mielőtt az érvekkel körülbástyáznád a döntésedet.
- Egy második beszélgetéssel ellenőrizd a benyomásodat, ne egy harmadik kérdéslistával.
- Ne hagyd a találkozót elhúzódni aszerint, „ahogy alakul” - a nyitott vég mindkettőtöket kimerít.
- Ne hasonlíts össze egy valódi embert azzal a követelménylistával, amelyet otthon írtál.
- Ne keverd össze a terem szabályait a személyiséggel: ki ül, ki megy oda, mennyi idő van még.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Kapcsolatok → Első randik”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- A formátumot Jaakov Deyo és az Aish HaTorah hozta létre Los Angelesben, az 1990-es évek végén. Gyorstárskeresési adatokon alapuló kutatások: Paul Eastwick és Eli Finkel, 2008-2009