Tényleg csillagporból vagy?

Az ősrobbanás után néhány perccel a Világegyetemben már készen állt egy nagyon szegényes készlet: hidrogén, hélium és nyomokban lítium. Oxigén, szén és kalcium még nem létezett - azok az atomok, amelyekből nagyrészt felépülsz, akkor egyszerűen még nem voltak jelen.

A csillag olyan, mint egy saját gravitációja alatt működő kemence. A gravitáció összenyomja a magját, a hőmérséklet emelkedik, a könnyű atommagok pedig nehezebbekké olvadnak össze. Amikor az egyik üzemanyag elfogy, a mag még jobban összehúzódik, és begyullad a következő - de minden következő üzemanyag forróbban és gyorsabban ég az előzőnél. Élete végére egy nagy tömegű csillag réteges hagymához hasonlít.

A vasnál megszakad a lánc: ennek az atommagja kötődik a legerősebben, és a további fúzió már nem energiát szabadít fel, hanem energiát igényel. Megszűnik a támasz, a mag kevesebb mint 1 másodperc alatt összeomlik, a lökéshullám pedig szétteríti a külső rétegeket a galaxisban. Minden, amit a csillag több millió év alatt létrehozott, a csillagközi gázba kerül - nyersanyagként a következő bolygókhoz. Így szóródik szét az oxigén és a szilícium is, amelyeket az összeomlás előtt a rétegekben hozott létre. De a robbanás nem az egyetlen út kifelé: a fehérjéidben lévő szén többnyire nem robbant fel sehol, hanem csendben elfújta a csillagszél a kis tömegű csillagokról életük végén, miközben a vas mintegy felét - ugyanazt a vasat, amely most oxigént szállít a véredben - fehér törpék robbanásai adták.

Ha tömeg szerint bontjuk fel a testedet, csaknem kétharmada oxigén, főként a víz részeként. Utána következik a szén, amelyből minden fehérje felépül. A kalcium tartja a csontjaidat, a vas pedig a tested tömegének csak töredékét teszi ki - mégis ez szállítja az oxigént a véredben.

Ha nem a tömeget, hanem az atomokat számolod, megfordul a kép: a testedben minden tíz atom közül körülbelül hat hidrogénatom. Könnyű, ezért alig befolyásolja a tömegedet.

És ez a hidrogén ugyanaz, amely a Világegyetem első perceiből származik: egyszer sem járt csillagmagban. A tested tömegének szinte teljes többi része viszont áthaladt egy csillagkemencén.

1952-ben Paul Merrill több vörös óriás spektrumában is felismerte a technécium vonalait. A technéciumnak nincs stabil izotópja: a csillagokban látható változata több százezer év alatt elbomlik, miközben egy csillag több milliárd évig él. Vagyis nem születésekor kapta, hanem éppen most keletkezik benne.

A második bizonyíték 2017-ben érkezett, amikor a csillagászok elcsípték két neutroncsillag egyesülését, és sikerült megfigyelniük az utófénylést. Pontosan úgy halványult, ahogy egy frissen létrejött nehéz elemekből álló felhőnek kell; a stronciumot a vonalai alapján megbízhatóan azonosították, az aranyat és a platinát pedig az összkép alapján. A megfigyelések szerint az arany és a többi legnehezebb elem éppen az ilyen egyesülésekben születik.