Honnan jött az ötlet
A logika egyszerű: a rabok sok órát töltenek kártyázással, a pakli hetekig a kezükben van, és ugyanaz az arc több tucatszor is a szemük elé kerül. Egy szokásos szórólap nem működik így.
A számítás másik része a közönség. Az asztal körüli beszélgetésekben előkerülnek régi ügyek részletei, és aki soha nem menne be a rendőrségre, az névtelenül telefonálhat, vagy egy ügyvéden keresztül adhatja át az információt.
- Az ügy elakad
- A pakli nyomtatása
- Kártyák a börtönben
- Névtelen hívás
Minden kártyára a legfontosabb adatok kerülnek: egy fénykép vagy portré, hogy hol és mikor történt az eset, egy rövid sor arról, amit tudni lehet, valamint egy segélyvonal telefonszáma. Néha a nyomravezetői jutalmat is feltüntetik.
Működik ez?
Dokumentáltak olyan eseteket, amelyeket az ilyen paklik terjesztése után oldottak meg, és több államban évek óta folytatják a programot. Teljes körű, kontrollcsoporttal végzett összehasonlítás azonban nincs, ezért a pontos hatása nem állapítható meg.
- Előny: az emlékeztető hónapokig megmarad, és nem igényel figyelmet a címzettől.
- Előny: ott is működik, ahol a szokásos megkeresési csatornák egyáltalán nem működnek.
- Hátrány: egyes hívások a jutalom reményében kitalált történetek, vagy leszámolásra irányulnak.
- Hátrány: a hozzátartozók újra szembesülnek az üggyel, és nem mindig értenek egyet az ilyen nyilvánossággal.
Ezért a pakliba kerülő ügyeket az áldozatok családjaival együtt választják ki, a kártyák szövegét pedig egyeztetik: egy áldozatról szóló pontatlan mondat aztán nagyon sokáig mások kezében maradhat.
Hasonló logika áll más szokatlan hordozók, például a csomagolásokon és a helyi újságokban megjelenő felhívások mögött is. Egyvalami közös bennük: a régi ügyekkel kapcsolatos információt nem a technika, hanem egy megszólalni akaró ember hozza.
Miért éppen játékkártyákra nyomtatják a megoldatlan ügyeket?
Mit tudunk az ilyen programok hatékonyságáról?
Források
- A megoldatlan ügyeket bemutató játékkártya-paklikat az Egyesült Államok több államának büntetés-végrehajtási intézményében és több más országban is terjesztik
- a kártyákon az áldozatról, a körülményekről és a névtelen bejelentésekhez használható telefonszámról szerepelnek információk. Dokumentáltak néhány olyan ügyet, amelyet az ilyen bejelentések után oldottak meg
- a programok hatékonyságát nem vizsgálták kontrollált módon
A sorozat folytatása: „Felderítetlen ügyek”
2 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
