Hogyan derítenek fel bűncselekményeket évek múlva

Az első napokban a nyomozó mindent begyűjt: egy ruhán lévő foltot, cigarettacsikket, mintát egy kilincsről. Ezek egy része akkor még használhatatlan - nincs mivel összevetni. A DNS-profil önmagában nem nevez meg senkit: csak egy olyan lista kulcsaként működik, amelyen az illető neve már szerepel. Ha nincs lista, válasz sincs, hiába van szó szerint a kezedben a bizonyíték.

Közben a feldolgozatlan ügyek sora is nő. Az FBI nagyjából az 1960-as évek közepe óta méri az egy év alatt felderített gyilkosságok arányát, és ez látványosan visszaesett: akkor 10 ügyből körülbelül 9-et zártak le, az utóbbi években nagyjából a felét. Az okokról vita folyik: a tanúk ritkábban beszélnek a rendőrséggel, a nyomozók terhelése pedig nagyobb. Az eredmény viszont ugyanaz - évről évre több lesz a bizonyítékokkal teli doboz és a megválaszolatlan ügy.

Ezek a dobozok jelentik az összes lehetőséget. Sok országban épp ezért őrzik évtizedekig a súlyos ügyek tárgyi bizonyítékait: nem azért, mert az ügyön belül új elméletre várnak, hanem mert valamilyen külső eseményre - egy adatbázisban, egy laborban vagy valakinek a magánéletében. Ha a doboz elveszik vagy a minta megsérül, nincs mire várni.

2018 óta széles körben használják a törvényszéki genetikai genealógiának nevezett módszert. A helyszínről származó profilt nem rendőrségi adatbázisba töltik fel, hanem nyilvánosan elérhető szolgáltatásokba, ahová az emberek maguk küldenek mintát őseik felkutatásához. Nem kell egyeznie magával az elkövetővel - harmadunokatestvérek is elegendők. A genealógus ezután felrajzolja a családfát a közös ükszülőkig, majd onnan lefelé haladva kizárja az ágakat életkor, nem és lakóhely alapján. Az eredmény nem bizonyíték, hanem egy rövid lista azokról, akiktől közvetlenül DNS-mintát kell venni.

Így tartóztatták le 2018 áprilisában egy kaliforniai, az 1970-80-as évekbeli támadás- és gyilkosságsorozat gyanúsítottját - az ügyet több mint negyven éven át reménytelennek tartották, ő pedig két évvel később beismerte a bűnösségét. Nem ő került be az adatbázisba, hanem távoli rokonai. A módszer nem mindig működik: használható mintára és elegendő rokonra van szükség a nyílt adatbázisokban, ezekből pedig jóval több van az európai származású emberek körében - ezért sok ügyben egyszerűen nem ad választ.