A barátság órákból épül, nem találkozásokból
Fél évig köszöngethetsz valakinek az edzőteremben, és mégsem juttok előrébb egy centivel sem. De egyetlen négynapos közös utazás után akár évekig is üzengethettek egymásnak. Nem az számít, hányszor futottatok össze, hanem hogy hány megszakítás nélküli órát töltöttetek egymás mellett közös feladat nélkül.
Jeffrey Hall pszichológus két csoportot kérdezett meg: nemrég új városba költözött felnőtteket és elsőéves egyetemistákat. Azt kérdezte tőlük, mennyi időt töltöttek egy konkrét új ismerősükkel, és végül milyen kapcsolat alakult ki közöttük. A válaszokból hozzávetőleges küszöbértékek rajzolódtak ki. Ezek önbevalláson alapuló becslések, nem természeti törvények: van, aki gyorsabban eléri őket, másoknál pedig jóval több idő után sem alakul ki barátság.
Miért nem lett a kollégád a barátod, akit minden nap látsz?
A kutatásban az együtt töltött órákat az alapján is csoportosították, hogy mivel telt az idő. A közös feladattal töltött idő, például a munka, az egyetemi órák vagy a műszak, alig vitte előre a kapcsolatot. Más viszont igen: beszélgetés útközben, közös sorozatnézés vagy az a kérdés, hogy „Na, veled amúgy mi újság?”. Egy év ugyanabban az irodában több mint ezer egymás mellett töltött óra, és mégsem biztos, hogy bármi lesz belőle.
A logika egyszerű: amikor közös feladaton dolgoztok, mindketten a feladatra figyeltek, nem egymásra. A veled szemben ülő emberből így csak néhány munkával kapcsolatos mondat marad, amelyekből szinte semmit nem tudsz meg róla. A szerző más kutatásai szerint az udvarias csevegés sem viszi sokkal előrébb a kapcsolatot: az hoz közelebb, amikor valaki kicsivel többet oszt meg magáról, mint amennyit a helyzet megkíván.
Ha sok időt töltesz valakivel, a barátság magától kialakul.
Főleg azok az órák számítanak, amelyeket nem közös feladattal töltötök. Munka közben a munkával foglalkoztok, egymással pedig csak érintőlegesen, ezért ezer munkaóra után is lehet, hogy egyetlen őszinte, személyes beszélgetésre sem kerül sor.
Ebből sokak számára bosszantó következtetés adódik: az órák nem adódnak össze maguktól. Az együtt elfogyasztott ebéd, miközben mindenki a telefonját görgeti, szinte semmit sem ér. Három, dugóban töltött közös óra viszont többet adhat, mint egy hónap egymás mellett az egyterű irodában.
A kolléga, akivel egy évig ugyanabban az irodában ültél, általában a második jelölésnél ragad meg: az időt együtt töltöttétek, de nem szabadon.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Kapcsolatok → Barátság”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Jeffrey A. Hall, „Hány óra kell ahhoz, hogy barátot szerezzünk?”, Társas és személyes kapcsolatok folyóirata, 2019 (online: 2018): két felmérés, költözés után megkérdezett felnőttek és elsőéves egyetemisták
- a küszöbértékeket önbevallások alapján becsülték, ezért nem pontos számok