Milyen az élet a börtönben

A napirend napról napra ugyanaz, és nem függ az ember kívánságaitól. Kívülről rendnek tűnik, belülről viszont választási lehetőség hiányának: még az olyan apróságokról sem dönthet az ember, mint az étkezés időpontja vagy az, hogy bezárhatja-e az ajtót.

A kutatók ezt úgy írják le, mint az önállóság hiányához való hozzászokást. Néhány év után az ember felhagy a tervezéssel és a döntéshozatallal, mert ezeket a készségeket nem használja, szabadulás után viszont azonnal és teljes egészében szüksége van rájuk.

Az első pontot érdemes hangsúlyozni. Megbízhatóbb előrejelző, mint az intézményen belüli intézkedések többsége, ezért a látogatásokhoz és a telefonhívásokhoz való hozzáférésről nem enyhítésként, hanem a társadalom biztonságának kérdéseként beszélnek.

A harmadik pont magyarázza a visszakerülések magas arányát az első hónapokban. Az ember iratok, lakhatás és munka nélkül szabadul, miközben mindent egyszerre és gyorsan kell elintéznie. A szabadulás utáni kísérőprogramok éppen ezzel foglalkoznak.

Odabent informális hierarchia is kialakul a maga szabályaival, amelyek gyakran szigorúbbak a hivatalosaknál. Ez tölti ki azt, amit az intézmény vezetése nem szabályoz, és nagyrészt meghatározza a mindennapi életet.

A különböző országok rendszereinek összehasonlítása nagy eltéréseket mutat. Ott, ahol a kapcsolatok megőrzésére, a tanulásra és a szabadulásra való felkészítésre helyezik a hangsúlyt, a visszakerülők aránya észrevehetően alacsonyabb, és a rendelkezésre álló adatokból ez a legstabilabb következtetés.