A reform előtt
A postás kézbesítette a levelet, és fizetést kért attól, akinek címezték. Vissza lehetett utasítani, és sokan meg is tették: ránéztek a borítékra, rájöttek, kitől jött, majd olvasatlanul visszaküldték. A posta ezeket a leveleket ingyen, veszteséggel szállította.
Ebből alakult ki egy széles körben elterjedt csel. A feladó kódolt jeleket tett a boríték külsejére, a címzett elolvasta őket, mindent megértett, és megtagadta a fizetést. Az üzenetet kézbesítették, a posta azonban nem kapott érte pénzt. Az ilyen trükkök tömegesek voltak.
A címzett fizetett. Az ár a távolságtól és a lapok számától függött, és vissza lehetett utasítani
A feladó előre fizetett. Az ár az egész országban egységes volt, és nem lehetett visszautasítani
Az ár kiszámítása külön tortúra volt. Figyelembe vették a távolságot és a lapok számát, ezért a hosszú leveleket apró betűkkel, a már leírt szövegre keresztben írták, hogy minden ráférjen egyetlen lapra. A hivatalnoknak mindezt le kellett mérnie, majd táblázatok alapján kiszámolnia az árat.
Mit változtatott a reform
- 1837Megjelenik egy javaslat: a feladó fizet, a tarifa pedig egységes és alacsony.
- 1840Megjelenik az első bélyeg. A felragasztott papírdarab igazolja, hogy a levelet kifizették.
- 1841A levelek száma meredeken nő: olcsóbbak és egyszerűbbek lettek, ráadásul többé nem járt megalázó alkudozással a kézbesítés.
- EzutánMás országok is átveszik a rendszert, amely világszabvánnyá válik.
A reformer fő érve gazdasági, nem pedig humanitárius volt. Megmutatta, hogy a posta fő kiadásait nem a szállítás, hanem a díjak kiszámítása és a címzettekkel folytatott viták jelentik. A számolás kiiktatásával többet lehetett megtakarítani, mint amennyi az ár csökkentése miatt kiesett.
A számítás bevált. Az olcsó, egységes ár a levélírást ritka eseményből mindennapos tevékenységgé tette, a forgalom pedig annyira megnőtt, hogy a bevételek nem csökkentek. Közben azok is levelezni kezdtek egymással, akiknek a korábbi tarifák megfizethetetlenek voltak.
A bélyeg egy technikai problémát is megoldott. Olyan fizetési igazolásra volt szükség, amelyet nem lehetett átragasztani egy másik levélre, és egy pillantással ellenőrizhető volt. A ragasztós, lebélyegzett papírdarab tökéletesen megfelelt: a bélyegzés után nem lehetett újra felhasználni.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Történelem → Levelek és naplók”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- A reformot Rowland Hill javasolta 1837-ben
- az első öntapadós bélyeget 1840-ben adták ki az Egyesült Királyságban, a rendszer pedig gyorsan elterjedt más országokban is