Miért éppen a macskára gyanakodtak
A macska évezredek óta él az ember mellett, mégsem vált házi munkássá. A kutya terel, őriz, és odamegy, ha hívják. A macska maga jön és megy, éjjel vadászik, és csak annyira tartozik a gazdájához, amennyire ő maga akarja. A falu számára nem segítő volt, hanem önálló életet élő szomszéd.
Ehhez jön még a látása. A macska retinája mögött egy fényvisszaverő réteg található, a tapetum. A fény kétszer halad át a retinán: a macskának körülbelül hatszor gyengébb megvilágítás is elég, mint neked, és a tűz fényében visszacsillan a szeme. Alkonyatkor a fekete macska tűnik el először szem elől: a sziluettje beleolvad a sötétbe, csak két fényes pont marad. Ugyanígy bukkan fel: hirtelen, közvetlenül melletted.
A középkori Európában az éjszaka nem volt semleges időszak: a sötétséget idegen területnek tartották, és mindent, ami magabiztosan mozog benne, a gonosz erőkkel magyaráztak. A macskák közben minden gabonát tároló ház körül ólálkodtak, egy magányos öregasszony háza körül is, akit macskák nélkül is boszorkánysággal gyanúsítottak.
- Éjszakai állat
- Világító szemek
- Boszorkány híre
- Rossz ómen
Hogyan került a fekete macska az egyházi iratokba
1233-ban IX. Gergely pápa levelet küldött Németországba „Vox in Rama” címmel: ebben egy eretnek szertartást írt le, amelynek résztvevői megcsókoltak egy fekete macskát. Ebből gyakran arra következtetnek, hogy Európa-szerte tömegesen irtották a macskákat, sőt hogy ezt követte a pestis is, a levél azonban nem rendelte el a macskák megölését, és a történészek nem találnak nyomot ilyen hadjáratnak. Amit valóban tett, az az volt, hogy hangos, hivatalos szöveget adott a „fekete macska - gonosz” kapcsolatnak.
A 16-17. századi boszorkányperek tovább erősítették ezt. Az angol perekben a vádlottaknak tulajdonítottak egy „segítőt”, egy állatot, amelyen keresztül állítólag cselekedtek, és a jegyzőkönyvekben gyakran macska szerepelt. A 18. századra a perek véget értek, az ómen azonban külön életre kelt: ha átmegy előtted, bajt jelent.
Ugyanez a macska azonban egy másik országban éppen az ellenkezőjét jelenti. Nagy-Britanniában jó jel, ha fekete macska megy át előtted, a kikötővárosokban pedig azért tartottak otthon macskát, hogy a tengerész visszatérjen az útjáról. Japánban a fekete macskát a baj elleni védelemnek tartják, nem a baj okának. Egyes német hiedelmekben pedig nem maga a találkozás számít, hanem az, hogy a macska milyen irányban ment át az úton.
Ugyanaz a macska, ellentétes következtetések, vagyis nem a macskáról van szó. A hiedelmet az emlékezet tartja életben: ha a találkozás után rosszul alakul a napod, összekapcsolod a kettőt, és megjegyzed. Arról a száz esetről viszont, amikor semmi sem történt, nincs mit felidézni: nem történt olyan esemény, amibe az emlékezet kapaszkodhatna.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Mitológia → Babonák”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- IX. Gergely pápa „Vox in Rama” című levele (1233)
- az angliai boszorkányperek történetével foglalkozó munkák
- a tapetum leírásai az állatorvosi szemészetben