Az agyad az árat számolja, nem a jellemedet
Amikor nem tudod rávenni magad, hogy megnyiss egy dokumentumot, úgy tűnhet, mintha akaraterő kérdése lenne. A kísérletek mást mutatnak: az emberek költségként értékelik az erőfeszítést, és levonják a jutalom értékéből. Ugyanazt a jutalmat szívesebben választják, ha rövidebb a munka. A „nincs kedvem” gyakrabban azt jelenti: „túl sokba kerül ahhoz képest, amit kapni fogok”.
Ezért lehet ugyanaz a nő „lusta” egy beszámolóval kapcsolatban, miközben a biciklije megjavításához egyáltalán nincs híján a lendületnek. A lustaság nem diagnózis, hanem tünet. Az okoknak nincs szigorú osztályozása, de a gyakorlatban hasznos háromfélét megkülönböztetni, és érzésre ezek szinte megkülönböztethetetlenek. Az első a magas belépési költség: a feladat nem nehéz, csak terjedelmes, és nem világos, hogyan kezdj hozzá; az agyad nem az egész munkát méri fel, hanem az első lépést, ez pedig drágábbnak tűnik, mint amilyen valójában. A második az alacsony sikerelvárás: nem hiszed, hogy jól fog sikerülni, ezért az erőfeszítés már előre kidobottnak tűnik, a kezed pedig valami olyasmi felé nyúl, aminek biztos az eredménye. A harmadik a kellemetlen érzelem: nem magával a feladattal van baj, hanem az ahhoz kapcsolódó érzéssel, például unalommal, a korábbi változat miatti szégyennel vagy a megítéléstől való félelemmel; az érzést kerülöd, nem a munkát.
A különbség azért fontos, mert másképp kell hozzájuk állni. Magas belépési költségnél tedd kisebbé az első lépést. Alacsony sikerelvárásnál először szerezz újra bizonyítékot arra, hogy képes vagy rá. Érzelem esetén dolgozz az érzelemmel; itt a fegyelemre való felszólítás nem működik.
Miért jó érzés most halogatni, és miért rossz később
Van egy magyarázat, amely jól leírja, miért olyan tartós ez a szokás: a halogatás azonnal javítja a hangulatodat. Abban a pillanatban, amikor bezárod a feladatot tartalmazó fület, eltűnik a kellemetlen érzés, az agyad pedig megjegyzi: működött. Az, hogy egy óra múlva rosszabb lesz, nem kerül be a számításba.
Megkönnyebbülés
A hangulat: ha elhalasztod a feladatot, egy órára helyrejön, aztán rosszabb lesz
Egy ismert kutatásban azok a diákok, akik az utolsó pillanatig vártak, a szemeszter elején nyugodtabbak voltak, a végére viszont több stresszről és egészségügyi panaszról számoltak be. Ez egyetlen minta, de az irány ismerős: a nyereség kicsi és azonnali, a számlát később kell megfizetni.
A pihenés és a kerülés ugyanúgy néz ki
Ebből adódik egy sokba kerülő félreértés. A telefonoddal a kezedben fekszel, és nem tudod eldönteni: pihensz vagy menekülsz? A testhelyzet ugyanaz, a két dolog mégis ellentétes. Abból különböztetheted meg őket, hogy mi marad fél óra múlva.
Te magad választottad, és tudod, mikor ér véget. Fél óra múlva több erőd van, a feladat még mindig ott van, a háttér pedig nyugodt.
Magától történt, és nincs vége. Fél óra múlva ugyanannyi vagy kevesebb energiád van, a feladat nagyobbnak tűnik, a háttérben pedig szorongás dolgozik.
Mi segít, ha egy feladat túl terjedelmesnek tűnik?
Hogyan különböztesd meg a pihenést a kerüléstől fél óra múlva?
Források
- A motivációt az „erőfeszítés és hozam” közötti számításként leíró modelleken, valamint a halogatást a hangulat javításának eszközeként vizsgáló kutatásokon alapul (Sirois & Pychyl, 2013)
- a diákokra vonatkozó adatok forrása: Tice & Baumeister, 1997
A sorozat folytatása: „Lustaság és motiváció”
5 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 5 az alkalmazásban
