Egy tizedmásodperc
Egy 2006-os kísérletben ismeretlen arcokat mutattak az embereknek 100 milliszekundumig - rövidebb ideig, mint egy pislogás. Közvetlenül a felvillanás után dönteniük kellett: megbízható ez az ember? vonzó? kompetens? agresszív? Ugyanazokat az arcokat egy másik csoport külön értékelte - nyugodtan, időkorlát nélkül.
Az értékelések szinte egybeestek, különösen a megbízhatóság esetében. A több idő nem fordította meg a következtetést: magabiztosabbá tett benne, és kissé szigorúbbá tette az értékelést. Az emberről alkotott véleményed nem a beszélgetés során, hanem előtte alakul ki, utána pedig többnyire csak megerősítéseket keresel hozzá.
Nem a szépséget, hanem a biztonságot olvasod le a leggyorsabban: először az dől el, hogy „közénk tartozik vagy veszélyes”. Az egyik magyarázat a formák egyszerű hasonlósága. A semleges arc összehúzott szemöldökkel és lefelé görbülő szájzugokkal dühösnek tűnik - ezért megbízhatatlannak olvasod. A lágy vonások barátságosságot sugallnak. Ebben nincs tudás az emberről, csak hasonlóság azokhoz a arckifejezésekhez, amelyeket ezerszer láttál.
Miért az első másodpercek döntenek
Egy ismeretlen arc sok figyelmet igénylő esemény. Az első másodpercekben erre fordítod a legtöbb erőforrást: megnézed, összeveted, ismerős vonásokat keresel. Aztán az arcot „már látottként” jelöli meg az agyad, takarékosabban dolgozza fel, és többé nem nézed meg ilyen alaposan.
A plafon pedig gyorsan elérkezik. Ugyanezen adatok szerint az 1 másodperces bemutatás utáni értékelések annak körülbelül háromnegyedét magyarázzák, amit az emberek akkor mondanak egy arcról, ha korlátlan idejük van. Utána már szinte nincs mit hozzátenni.
Az 1 másodperces bemutatás utáni értékelések kb. 75%-át magyarázzák annak, amit időkorlát nélkül mondanának az arcról
Ezért ragadnak ennyire az első benyomások. Nem azért, mert pontosak, hanem mert akkor alakultak ki, amikor a legfigyelmesebben néztek meg. Amit az ember később tud meg, az már egy kész keretbe illeszkedik.
Mennyire pontos egy arc gyors megítélése?
Itt őszintén ezt lehet mondani. Az emberek meglepően jól egyetértenek egymással: ugyanazt az arcot a többség megbízhatónak vagy ellenszenvesnek nevezi. De az egyetértés nem pontosság. A „megbízhatónak tűnik” és a „megbízhatóan viselkedik” közötti kapcsolat a kutatásokban gyenge és ingadozó: egyes vizsgálatok megtalálják, mások nem - ha a hatás stabil lenne, következetesen kimutatnák. A gyors értékelés jól megosztott sztereotípia, nem röntgen.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Kapcsolatok → Vonzalom”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- J. Willis, A. Todorov. „Első benyomások: döntés egy arc 100 ms-os bemutatása után”, Psychological Science, 2006. Az arcalapú értékelések egyetértéséről és pontosságáról - A. Todorov és kollégái áttekintése az Annual Review of Psychology folyóiratban, 2015