Miért tudtak a munkások a pestis után először alkudozni?
A pestis kereskedőhajókon érkezett: 1347 őszén genovai hajók hurcolták be Messinába, onnan pedig a kikötőkön és utakon át terjedt tovább: Itáliában, Franciaországban, Angliában, a német területeken és Skandináviában. Egy falu akár egy hónap alatt elveszíthette lakóinak felét. 1351-re a betegség Európa szinte egészén végigsöpört.
Ezután valami kevésbé nyilvánvaló kezdődött. A földek, malmok, magtárak és állatok megmaradtak, csak az emberek tűntek el, akik mindezt működtették. Évszázadok óta először lett kevesebb munkás, mint amennyi munka volt. A paraszt, aki korábban ragaszkodott a földjéhez, most elmehetett oda, ahol többet kínáltak neki, és fel is vették.
Európa lakossága 1400 körül: nagyjából ennyire esett vissza a járvány előtti szinthez képest
A hatóságok törvényekkel próbálták visszafordítani ezt a folyamatot. Angliában az 1349-es rendelet és az 1351-es Munkások Statútuma megtiltotta, hogy a pestis előttinél többet fizessenek a munkáért; hasonló rendelkezések születtek Franciaországban és Kasztíliában is. Nem sokáig működtek: a munkásokért továbbra is többet kellett fizetni, csak ezt titokban tették. Európa csak a XVI. századra nyerte vissza korábbi lakosságszámát: két évszázadon át drága maradt a munka, nyugaton pedig a robot fokozatosan átadta helyét a bérmunkának és a pénzjáradéknak.
Negyven nap a kikötőben: honnan ered a karantén?
A városok jóval azelőtt rájöttek, hogy a betegség emberekkel és rakománnyal érkezik, hogy megismerték volna az okát. 1377-ben Raguzában, a mai Dubrovnikban, elrendelték, hogy a pestissel sújtott helyekről érkezők harminc napig egy kijelölt helyen várakozzanak, és csak ezután léphessenek be a városba. Később a kikötőkben negyven napra nőtt a várakozási idő. Az olasz quaranta, vagyis „negyven” adta a karantén szó alapját.
Ezzel egy időben ideiglenes egészségügyi bizottságok is létrejöttek; az olasz városokban állandó szolgálattá alakultak: számolták a halottakat, lezárták a házakat, ellenőrizték az érkezőket. A kórokozót csak a XIX. század végén azonosították, a vaktában kialakított eljárás azonban nélküle is működött. A pestisre adott három válasz közül csak ez vált be. A bérezésre vonatkozó törvények szinte mindenhol kudarcot vallottak. A harmadik válasz a bűnbakkeresés volt: 1348 és 1349 között a zsidókat vádolták a kutak megmérgezésével, közösségeiket pedig megtámadták, és ezt a pápai tiltások sem állították meg.
Ebből nem következik, hogy a pestis önmagában új Európát teremtett. Az Elbától keletre épp az ellenkezője történt: a XVI. századra a parasztok függősége csak tovább erősödött. Ugyanaz a betegség, eltérő következmény: az számított, hogy az adott régióban ki tudta megszabni a feltételeket. A történészek ma is vitatják, milyen kapcsolat volt a pestis és a reneszánsz között.
- Ne az áldozatok számát keresd, hanem azt, miből lett hiány a katasztrófa után.
- Nézd meg, ki tudta megszabni a feltételeket a régióban, ettől függött a kimenetel.
- Válaszd külön a törvény szövegét attól, ahogyan végrehajtották.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Sötét történelem → Járványok”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- A veszteségekre vonatkozó becslések eltérnek: leggyakrabban a lakosság harmadáról-feléről írnak, egyes területeken pedig ennél is többről. A dátumok XIV. századi dokumentumokon alapulnak: az angol Munkások Statútuma 1351-ből és Raguzának az 1377-es rendelete