Hogyan működik a kézírás vizsgálata

A szakértő nem a személyiséget olvassa ki, hanem összehasonlít. Szüksége van egy vitatott dokumentumra és olyan mintákra, amelyekről biztosan tudható, hogy egy konkrét ember írta őket. Ezután az állandó jellemzőket elemzi: a dőlést, a betűk összekapcsolását, a nyomást, a mozdulatok sorrendjét, a betűk jellegzetes befejezéseit és a méretek arányát.

A módszer arra épül, hogy az ember automatikusan ismétli a mozdulatokat, és nem tudja mindet egyszerre irányítani. A hamisító általában a betűk alakját másolja le, de a tempót és a nyomást nem tudja reprodukálni: a lemásolt aláírást lassan rajzolja meg, az eredetit viszont gyorsan írják.

Az összehasonlításnak komoly korlátai vannak. A kézírás változik az életkorral, a sietség, a betegség, a testhelyzet és még a toll miatt is. Sok mintára van szükség, lehetőleg ugyanabból az időszakból. A szakértői vélemény egy szakember értékelése, a megbízhatósága pedig függ a szakértelmétől és attól is, hogy ismerte-e a nyomozás verzióját.

Az elképzelés szép: a kéz mozdulatai az agyból erednek, tehát a személyiséget is tükrözniük kell. Ezt egyszerűen ellenőrzik. Több szakembernek mintákat adnak, külön pedig ugyanazoknak az embereknek a személyiségkérdőíves eredményeit, majd megnézik, egybevágnak-e a következtetések. Az ilyen vizsgálatokban az egyezések a véletlen szintjén vannak.

Az is sokatmondó, hogy a kézírással foglalkozó szakemberek a véletlennél észrevehetően jobban határozzák meg az író nemét, a jellemvonásokat viszont nem. Vagyis a kézírás valóban tartalmaz információt, csak nem olyat, amilyet ígérnek.

A pontosság érzése ismert okból alakul ki. A jellemzések általában homályosak, és szinte mindenkire illenek, az ember pedig maga választja ki a saját életéből a megfelelő példákat. Ugyanez a mechanizmus működik a horoszkópokban és a személyiségtipológiákban is.