Két különböző kérdés
Az első kérdés: milyen ritkán fordul elő ez a bizonyíték egy véletlenszerűen kiválasztott embernél. A második: mennyire valószínű, hogy ez az ember ártatlan, ha megtalálták nála a bizonyítékot. A válaszok csak akkor egyeznek, ha a gyanúsítottat előzetesen, nem véletlenszerűen választották ki.
Nézzük meg számokkal. Tegyük fel, hogy ez a jel egymillió emberből egynél fordul elő, és egy városban tízmillióan élnek. Akkor körülbelül tíz ilyen ember van. A találat tíz emberre szűkíti a kört, nem bizonyítja egyetlen ember bűnösségét.
Nevezd meg a bizonyíték ritkaságát. Egymillióból egy. Ítéletnek hangzik.
Ne feledkezz meg a kör nagyságáról. Hány ember kerülhetett volna gyanúba? Minél nagyobb a kör, annál több véletlen egyezés fordul elő.
Cseréld fel a kérdést. A bizonyíték ritkaságát az ártatlanság valószínűségeként tüntetik fel. Ez a két mennyiség nem ugyanaz.
Ne hagyd, hogy a szám döntsön az ügyről. Az esküdtek hallanak egy magabiztosan közölt számot, és bizonyítékként értelmezik.
Az elnevezés nem véletlenül kapcsolódik a vádhoz: annak kedvez, ha a bizonyíték ritkasága bizonyítéknak hangzik. De bárki elkövetheti ezt a hibát, a védelem is, ha a saját javára fordítja a valószínűségeket.
Ha egy egyezés egymillióból egyszer fordul elő, a bűnösség bizonyított.
Ez csak a jel ritkaságáról árulkodik. A következtetés attól is függ, mekkora a gyanúsítottak köre, és mit tudunk még ezen a bizonyítékon kívül.
Egy ismert eset
Nagy-Britanniában egy anyát két csecsemő halálával vádoltak meg. Egy szakértő kijelentette, hogy annak a valószínűsége, hogy egy ilyen családban két véletlen haláleset történik, hetvenhárommillióból egy. A szám nagy hatást gyakorolt, és az ítélet elmarasztaló lett.
A számításban két hiba volt. A valószínűségeket úgy szorozták össze, mintha függetlenek lennének, holott egy családon belül az eseteket összekötheti egy közös ok. És ami a legfontosabb: nem vetették össze az alternatív magyarázat valószínűségével, vagyis azzal, hogy az anya kettős gyilkosságot követett el, ami szintén rendkívül valószínűtlen.
Az ítéletet később hatályon kívül helyezték, a statisztikai szervezetek pedig hivatalosan elítélték ezt a számítási módszert. Az eset tankönyvi példává vált arra, hogyan terelheti el egy meggyőző szám a bíróság figyelmét a lényegről.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Bűnözés → Nyomozás és bizonyítékok”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Az 1999-ben elítélt, majd 2003-ban felmentett Sally Clark ügye a valószínűségek bírósági alkalmazásának klasszikus példájává vált
- a statisztikai közösség nyilvánosan bírálta a bemutatott számítást