Mit árul el a cipőnyom

A szakértő először azt olvassa le, amit a gyártó beépített: a talpmintát, a méretet, a sarok formáját és a sarokra nyomott logót. Az ilyen talpakat referencia-adatbázisokban keresik, amelyekben több ezer, márkákhoz és modellekhez kapcsolt minta található. A keresés köre a világ összes cipőjétől egyetlen modellre szűkül, de ebből a modellből több százezer pár készül.

Ezután jönnek azok a dolgok, amelyeket a gyár nem tervezett bele. Az üveg vágást ejtett a bordázaton keresztül, egy kavics beszorult a vájatba, az egyik bütyök pedig letört a járdaszegélyen. Ezek a nyomok véletlenül, véletlen helyen és véletlen napon jelennek meg, ezért egyazon modell két párján nem egyeznek. Ezek támasztják alá azt a következtetést, hogy „éppen az a talp”, nem csak „egy ugyanolyan”. A jellegzetességek köre azonban nem marad változatlan: amíg az ember jár, újabb karcolások keletkeznek, mások pedig lekopnak, ezért fontos, mennyi idő telt el a nyom rögzítése és a cipő lefoglalása között.

E két szint között helyezkedik el a kopás. Járás közben a talpad nem pontosan középen gördül: valaki kifelé dönti, és a sarok külső széle kopik el, más pedig a belső oldalt koptatja. Nézd meg egy régi cipőpárodat - szinte biztos, hogy az egyik oldala jobban elkopott. Ezt már százszor láttad, mégsem gondoltál rá jellegzetességként, a szakértő számára azonban a kopás köztes kategória: nem egyedi, mint az üveg okozta vágás, de nem is egyforma az egész gyártási tételben.

Egyetlen lenyomat a cipőről árulkodik. Több egymás után már a járásról. A nyomok sorából megmérik a lépéshosszt, a talpak elhelyezésének szélességét és azt a szöget, amelyben a lábujjak kifelé fordulnak. Egyazon embernél ezek az értékek meglehetősen állandóak.

Ugyanebből a nyomsorból az is látszik, hogy valaki sétált vagy futott. Futás közben a testsúly általában a talp elülső részére nehezedik: a lábujjak mélyebben nyomódnak be, mint a sarok, a lépés érezhetően hosszabb, a laza talaj pedig hátrafelé, a mozgás irányával ellentétesen szóródik. Egy éles fordulás elmosódott, elcsavarodott lenyomatot hagy. Mindez laboratórium nélkül, a geometria alapján is leolvasható.

A legnehezebb az utolsó lépés: „ezt a nyomot éppen ez a pár hagyta”. A modell és a méret egyezését könnyű ellenőrizni. Az egyetlen párra vonatkozó következtetés azonban véletlenszerű jellegzetességekre épül, és nincs közös mérce: a szakértő maga dönti el, hány egyező vágás elegendő. 2016-ban az Egyesült Államok elnökének tudományos és technológiai tanácsadói testülete (PCAST) megvizsgálta a módszert, és arra jutott, hogy nincs elegendő kutatás az ilyen következtetés megbízhatóságának igazolására.