A tétlenség összetevői
- Észrevenni: a zajban és a sietségben sok minden egyszerűen elkerüli a figyelmet
- Bajként felismerni: a körülötted lévő nyugodt arcok azt sugallják, hogy nem történik semmi
- Felelősséget vállalni: minél többen vannak, annál könnyebb azt feltételezni, hogy majd valaki más segít
- Tudni, mit kell tenni: ha valaki nem tudja, hogyan segítsen, nagyobb eséllyel nem tesz semmit
A második szint a legmegtévesztőbb. Az ember körülnéz, látja a rezzenéstelen járókelőket, és arra jut, hogy biztosan téved; közben mindegyikük pontosan ugyanezt teszi, és ugyanerre a következtetésre jut.
A harmadik szint magyarázza a számokat. Ha egy szemtanú van, gyakran közbelép; ha tízen vannak, mindegyikük esetében csökken a közbelépés valószínűsége, mert a felelősség megoszlik mindenki között, és végül senkié sem lesz.
Mit tudunk pontosabban
Az elmúlt évek fontos pontosítása: amikor valódi utcai konfliktusokat rögzítettek, kiderült, hogy a segítség mégis az esetek többségében megérkezik. Nem a segítség teljes hiánya számít, hanem a késlekedés és az, hogy a jelenlévők kisebb része avatkozik közbe.
Pontosították azt a híres történetet is, amellyel az egész kutatási terület kezdődött. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy az újságcikk egyes részletei túlzóak voltak: kevesebb szemtanú volt, és néhányan mégis felhívták a rendőrséget.
A történelmi esetek más okokra is rávilágítanak. A hallgatás nem mindig pszichológiai eredetű, hanem lehet megfontolt is: a megtorlástól való félelem, az elkövetőtől való függés, az, hogy nincs hová bejelenteni, és az a meggyőződés, hogy a bejelentés semmin sem változtat.
Ezért az ilyen esetek elemzésekor nemcsak az embereket vizsgálják, hanem a rendszer működését is: lehetett-e névtelenül bejelentést tenni, megvédték-e a bejelentőt, és történt-e valami a bejelentés után.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Sötét történelem → Elfeledett bűntények”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Kísérletek igazolták, hogy az egyes szemtanúk közbelépésének valószínűsége csökken, ahogy nő a szemtanúk száma
- a valódi konfliktusokról készült videofelvételek elemzése azt mutatja, hogy a közbelépés az esetek többségében megtörténik, de késéssel és a jelenlévők kisebb része részéről. A kutatások kiindulópontjául szolgáló eredeti újságcikkben leírt körülményeket később pontosították