Mi maradt a birodalmak távozása után

A kutatók a negyedik pontot tartják a legtartósabbnak. A határokat meg lehet kérdőjelezni, a gazdaságot át lehet alakítani, a kormányzás gyakorlata azonban tovább öröklődik: az új hatalom egy kitermelésre berendezkedett apparátust örököl.

A harmadik pont ma is látható a vasúti térképen. Sok országban könnyebb eljutni az egykori gyarmattartóhoz, mint egy szomszédos régióba, és ez jelentősen korlátozza a belső kereskedelmet.

A kutatások egyik irányzata a jelenlegi országok közötti különbségeket éppen ezzel az örökséggel magyarázza: ahol kitermelő intézményeket hoztak létre, ott rosszabbul alakult a fejlődés, ahol a letelepedést szolgálókat, ott jobban. Az érvek nagyszabású összehasonlításokra támaszkodnak.

Egy másik irányzat szerint túl sok mindent magyarázunk egyetlen tényezővel, miközben a korábbi gyarmatokon belüli különbségek óriásiak. A hasonló múltú országok nagyon eltérő pályára kerültek, tehát nem csak a múltjuk számít.

Létezik egy harmadik álláspont is: az örökség meghatározza a kiindulási feltételeket, a továbbiakról azonban a saját döntések határoznak. Ez a legkevésbé látványos álláspont, ezért ritkábban idézik, viszont jobban magyarázza a különbségeket.

Külön örökség a kormányzás nyelve. Sok országban a hivatalos ügyintézés és a felsőoktatás az egykori gyarmattartó nyelvén maradt, és kettéosztotta a lakosságot: az államhoz azok férnek hozzá, akik beszélik ezt a nyelvet.