Miért félrevezető itt a „robbanás” szó
Amikor azt hallod, hogy „robbanás”, egy helyet képzelsz el: valami felrobban egy pontban, körülötte üresség van, és a darabok ebbe repülnek. Az ősrobbanásnál minden másképp történt. Nem volt üres tér, amelybe szét lehetett volna repülni, és nem volt hely sem, ahol mindez történt. A forró, sűrű állapot mindent kitöltött, azt a térfogatot is, ahol most te vagy.
Nem a térben lévő anyag tágul, hanem a dolgok közötti távolság növekszik. A klasszikus szemléltetés a lufira rajzolt pontok képe. Felfújod, és minden pont távolodni kezd az összes többitől, pedig egyik sem mászik végig a gumin. A lufi felszínén nincs olyan pont, ahonnan minden elkezdődött volna: ezért nincs közepe az Univerzumnak, és minden megfigyelő ugyanazt látja: a galaxisok távolodnak tőle.
Az elnevezést nem az elmélet szerzője találta ki. Fred Hoyle csillagász, aki élete végéig egy versengő, örökké létező Univerzumot leíró modellt védett, 1949-ben egy BBC-rádióadásban használta ezt a kifejezést, amikor valaki más elképzelését mesélte el, hogy a hallgatóknak legyen mibe kapaszkodniuk. Gyakran írják, hogy gúnyból mondta; Hoyle ezt maga tagadta.
Ezek az elméletek abból a feltevésből indultak ki, hogy az Univerzum teljes anyaga egyetlen nagy robbanásban keletkezett a távoli múlt egy meghatározott időpontjában.
Honnan tudjuk, hogy egyáltalán volt forró szakasz
A legfontosabb nyom a fény. A kezdet után körülbelül 380 ezer évvel az anyag annyira lehűlt, hogy már nem alkotott átlátszatlan ködöt, és a sugárzás először szabadon terjedhetett. Ez a fény azóta is úton van, és az égbolt minden irányából egyszerre érkezik: egyenletes, hideg háttérsugárzás, körülbelül 3 fokkal az abszolút nulla fölött. 1965-ben véletlenül észlelték, és először antennazavarnak hitték.
A második nyom az összetétel. Az első percekben, amíg elég forró volt, csak a legkönnyebb atommagoknak volt idejük kialakulni, és a számítások előre megmondják, milyen keveréknek kell létrejönnie. A megfigyelések megegyeznek a számításokkal.
A hidrogén tömegaránya az ősi anyagban körülbelül ennyi, szinte minden más hélium
Az elmélet nem írja le a „nulla” pillanatát. Az egyenletek egy nagyon korai, forró szakasztól kezdve működnek, ennél a pontnál azonban összeomlanak: ott a sűrűség végtelenné válik, ami annak a jele, hogy a modell elérte a határát, nem pedig annak, hogy így működik a világ. Arra a kérdésre, hogy „mi volt előtte”, egyelőre nincs válasz.
Mi növekszik a forró, sűrű szakasz után?
Miért érkezik a kozmikus háttérsugárzás az égbolt minden irányából?
Források
- Kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás: felfedezése 1965-ben, modern mérései a COBE, a WMAP és a Planck űrobszervatóriumokhoz kötődnek. Az Univerzum kora körülbelül 13,8 milliárd év, a Planck adatai alapján becsülve
A sorozat folytatása: „A világegyetem kezdete”
2 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
