A lemondás ára
Amikor jó és rossz között választasz, a második lehetőséget könnyű elvetni. Semmit sem veszítesz, megszabadulsz tőle. Amikor mindkét lehetőség jó, minden bezárt ajtó nagyjából annyit visz magával, amennyit a kinyitott ad. A kérdés észrevétlenül a „mit válasszak?”-ból „miről mondjak le?”-vé változik - erre pedig nincs gyors válasz.
Kurt Lewin pszichológus már a harmincas években közelítés-közelítés konfliktusnak nevezte ezt: mindkét cél egyszerre vonz. Modelljében ezt a konfliktust épp könnyűnek tartották - elég az egyik lehetőség felé billenned, és az felülkerekedik. A modell azonban a vonzásról beszél, a veszteségről hallgat: amikor választasz, bezárod a másik ajtót. Innen az ismerős érzés: döntesz, majd egy perc múlva kételkedni kezdesz, pedig semmi újat nem tudtál meg.
A lemondás semmibe sem kerül. A különbség rögtön látszik, a döntés másodpercekig tart, és nem térnél vissza hozzá.
A lemondás nagyjából annyiba kerül, mint a nyereség. Keresned kell a különbséget, a kétely pedig a döntés után is megmarad.
Miért középen tart legtovább
A döntéshozatali modellek a választást bizonyítékok felhalmozásaként írják le: az agy mindkét lehetőség mellett érveket gyűjt, amíg a köztük lévő különbség el nem ér egy küszöböt. Ha az egyik lehetőség észrevehetően jobb, a küszöböt gyorsan eléri. Ha a lehetőségek szinte egyenértékűek, a különbség alig-alig gyűlik, és nő a döntéshez szükséges idő. Ez következetesen látszik azokban a kísérletekben, amelyekben az emberek előbb külön értékelik a tárgyakat, majd párokból választanak.
Ott tart legtovább a döntés, ahol a preferencia csaknem fele-fele arányban oszlik meg
Vagyis az erőfeszítés, amit beleadsz, nem a gyengeség jele, hanem egy műszer kijelzése: a lehetőségek valóban közel állnak egymáshoz. A hosszas mérlegelés itt mindkét lehetőség értékéről szól, nem arról, hogy képtelen vagy dönteni. És fordítva: a könnyű választás gyakrabban jelenti azt, hogy az egyik lehetőség egyszerűen gyengébb, nem azt, hogy különösen határozott vagy.
Van folytatás is. Döntés után az emberek gyakran valamivel többre kezdik értékelni azt, amit választottak, és valamivel kevesebbre azt, amit elvetettek. A különbség, amely a választás előtt hiányzott, utólag jelenik meg, és meggyőzővé teszi a korábbi döntést. A hatás régóta ismert, de a klasszikus kísérletek módszertani hibáját feltárták, és az ismétlések egy része gyenge eredményt ad: a bizonyítékok közepes erősségűek - az eltolódást kimutatják, de nem minden vizsgálatban, ezért ez hihető magyarázat, nem szilárd tény.
Miért nehezebb két jó lehetőség közül választani?
Mi segít, ha sokáig választasz közeli lehetőségek között?
Források
- Kurt Lewin a mezőelméletről szóló munkáiban (1930-as évek) írta le a közelítés-közelítés konfliktust
- modelljében ez a konfliktus könnyen feloldhatónak számított. A hasonló értékű lehetőségek közötti lassabb választást a bizonyítékfelhalmozási modellek jósolják, és előzetesen értékelt tárgyak közötti választást vizsgáló kutatások igazolják. A választott lehetőség döntés utáni átértékelését (Brehm, 1956) módszertani okokból bírálták: Chen & Risen, 2010
A sorozat folytatása: „Döntések”
5 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 5 az alkalmazásban
