Egy bolygónegyednyi méretű kísérő
A holdak általában kicsik a bolygójukhoz képest. A Marsnak kettő is van, mindkettő szabálytalan alakú, tíz-húsz kilométeres szikladarab. A Jupiter holdjai nagyok, de maga a Jupiter is óriás. A Föld fölött viszont egy olyan gömb függ, amelynek átmérője meghaladja a Földének a negyedét. A Naprendszer egyetlen más bolygójánál sincs ilyen arány.
Az egyszerű magyarázatokat sorra ellenőrizték. Befogás: a Föld magához vonzott egy mellette elhaladó égitestet. Ahhoz viszont, hogy pályán maradjon, a látogatónak valahol veszítenie kellett volna a sebességéből, a Föld körül pedig ehhez túl üres a tér. Közös kialakulás: a Föld és a Hold egymás mellett, ugyanabból a porból állt össze. Ekkor a teljes összetételüknek hasonlónak kellene lennie, a Holdnak viszont szinte egyáltalán nincs vasmagja. Leszakadás: a Föld olyan gyorsan forgott, hogy ledobott magáról egy darabot. Ehhez egy napnak mindössze néhány óráig kellett volna tartania.
Maradt egy lehetőség, amelyet sokáig túl durvának tartottak. Az 1970-es évek közepén végzett számítások megmutatták: ha egy nagyjából Mars méretű égitest súrolva csapódik a fiatal Földbe, az eredmény hasonló ahhoz, amit látunk. Ezt az égitestet Theiának nevezik. Az ütközés súroló volt, ezért főként a felső rétegek anyaga került pályára, vagyis vasban szegény kőzet.
- 4,5 milliárdEgy nagyjából Mars méretű égitest oldalról a fiatal Földbe csapódik.
- + órákMindkét bolygó megolvad, köpenyük anyagának egy része pedig pályára kerül.
- + évekAz izzó törmelékgyűrű egyetlen gömbbé áll össze. A számítások szerint ez évtizedekig, nem pedig millió évekig tartott.
- maA Hold már régen lehűlt, és évente körülbelül 4 centiméterrel távolodik.
Hogyan ellenőrizték a holdkőzetekből
Az Apollo-expedíciók körülbelül 382 kilogramm holdkőzetet hoztak vissza. A Naprendszer minden égitestének saját oxigénizotóp-aránya van, a Marsé egyféle, a kisbolygókból származó meteoritoké másféle. A holdmintáké megegyezett a földivel. Ehhez jön a Hold alacsony sűrűsége: belül szinte nincs nehéz vas, viszont van a földköpenyhez hasonló anyag.
Ennek a szép összhangnak azonban van egy árnyoldala. Theia máshonnan érkezett, ezért az izotópos nyomának észrevehetően meg kellene zavarnia a képet. Mégsem találják. Ezért finomítják a modellt: az anyag az ütközés után alaposabban keveredett, mint eleinte gondolták, vagy Theia a közelben, ugyanabból az anyagból alakult ki. Nem magáról az ütközésről folyik a vita, hanem annak geometriájáról.
Ekkora léptéket nehéz felfogni: nincs hozzá ismerős kép a fejünkben. Segít, ha lelassítasz, és a Holdra úgy nézel, mint egy ismerős kőzetdarabra.
4 ütemre belégzés, 6-ra kilégzés, miközben a korongot nézed
Miért nem hasonlít a Hold egy véletlenül befogott kísérőre?
Mi történt a fő hipotézis szerint Theia becsapódása után?
Források
- Az óriásbecsapódás-hipotézis, Hartmann és Davis, Icarus, 1975
- Cameron és Ward, 1976. A Föld és a Hold oxigénizotópjainak egyezése, Wiechert és mtsai, Science, 2001. A Hold távolodását az Apollók által hátrahagyott reflektorok segítségével, lézerrel mérik
A sorozat folytatása: „Hold”
2 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 2 az alkalmazásban
