Miért függ össze az árapály a Holddal

Az árapály legnehezebben érthető része a második dudor, amely a Holddal ellentétes oldalon alakul ki. Ennek az az oka, hogy nem önmagában a gravitációs vonzás ereje számít, hanem az, hogyan különbözik a Föld különböző pontjain.

A Holdhoz közelebbi vizet erősebben vonzza a Hold, mint a bolygó középpontját, ezért előrébb kerül. A középpontot erősebben vonzza, mint a túlsó oldalon lévő vizet, így az mintha lemaradna. Végül a víz mindkét oldalon összegyűlik, az oldalsó részeken pedig kevesebb marad.

Mivel a Hold egy nap alatt elmozdul a pályáján, a ciklus valamivel hosszabb egy napnál. Ezért a dagályok minden nap körülbelül 50 perccel később jelentkeznek, és az árapálytáblázatokat minden kikötőre külön számítják ki.

A Nap is létrehoz árapályt, de ez körülbelül feleannyira erős, mint a Holdé, annak ellenére, hogy a Nap sokkal erősebben vonzza a Földet. Ennek oka a távolság: a távoli Nap esetében kisebb a gravitációs vonzás különbsége a Föld közelebbi és távolabbi oldala között.

A harmadik csempe azt mutatja, hogy nemcsak a Hold számít. A nyílt óceánon a vízszint emelkedése kevesebb mint 1 méter, hatalmas értékek viszont bizonyos alakú öblökben alakulnak ki, ahol a hullám felgyorsul és felhalmozódik, mint a víz a ringatott lavórban.

Amikor a Nap és a Hold egy vonalba rendeződik, a hatásuk összeadódik, és magasabb dagályok alakulnak ki. Amikor derékszöget zárnak be, a hatásuk kioltja egymást, ezért kisebb a vízszintkülönbség. Ezért függ össze a dagály magassága a Hold fázisaival.

Az árapály a szárazföldre is hat: a földkéreg naponta kétszer több tíz centiméterrel emelkedik és süllyed. Ezt nem veszed észre, mert körülötted minden egyszerre emelkedik, a műszerek viszont érzékelik.

Ennek fordított hatása is van. Az árapályhullám kissé lassítja a Föld forgását, ezért egy nap hossza évszázadonként körülbelül 0,002 másodperccel nő. A Hold eközben lassan távolodik, amit a felszínén hagyott fényvisszaverőkkel mérnek.