Hogyan nézett ki
1939 szeptemberének első napjaiban Nagy-Britannia néhány nap alatt mintegy 1,5 millió embert evakuált a városokból. A gyerekek oszlopokban vonultak az iskolákból a pályaudvarokra, a kabátjukon kartoncédulával és fejenként egy bőrönddel. Nem az anyjuk, hanem a tanáraik kísérték őket: az öt év alatti gyerekek anyái velük tarthattak, a többiek viszont otthon maradtak.
Külön történet a zsidó gyerekeket a náci Németországból és a szomszédos országokból elszállító vonatoké. Ott az elszakadás nem megfontolás, hanem feltétel volt: a vízumokat a gyerekek megkapták, a felnőttek viszont nem. A szülők úgy ültették fel a gyereküket a vonatra, hogy tudták: talán soha többé nem látják.
Miért maradtak hátra a szülők
A logika ésszerű volt, az ára azonban magasabbnak bizonyult a vártnál. Az első tél bombázások nélkül telt el, és a gyerekek több mint felét a szüleik hazavitték, éppen azelőtt, hogy a támadások komolyan elkezdődtek volna. 1940 őszén meg kellett ismételni az evakuálást, és másodszor nehezebb volt, mint először.
Mi következett ebből
Az elszakadás nagyobb árat követelt, mint amire a szervezők számítottak. Az evakuált gyerekekkel dolgozó orvosok azt látták, hogy sokuknak az otthonuk elvesztése nehezebb volt, mint maguk a bombázások. Ezek a megfigyelések váltak a háború utáni kötődéskutatás, valamint annak felismerése alapjává, hogy a gyereknek többre van szüksége a fedélnél és az ételnél.
A tanulságot levonták. A század második felében az evakuálási tervek már igyekeztek együtt tartani az egész családot, vagy legalább egy felnőttet a gyerekkel hagyni. Ez a legfontosabb tanulsága annak a történetnek, amelyet eredetileg pusztán logisztikai feladatként képzeltek el.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Sötét történelem → Gyerekek a háborúban”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Az 1939-es brit evakuálást és a gyerekek Európából való kimenekítését háborús dokumentumok rögzítik. Az elszakított gyerekek megfigyelései képezték John Bowlby és Anna Freud 1940-es évek végén végzett munkáinak alapját