Négy akadály
A harmadik pont lep meg leginkább mindenkit. A marsi légkör több mint százszor ritkább a földinél: az ejtőernyő nem tudja eléggé lelassítani az űreszközt. Ugyanakkor elég sűrű ahhoz, hogy az űreszköz erősen felhevüljön, ezért csak hajtóművekkel nem lehet leszállítani.
Ezért alkalmaztak összetett leszállási rendszereket a marsjáróknál. Tömegük azonban tonnákban mérhető, míg egy legénységgel és készletekkel felszerelt űrhajó több tízszer nehezebb lenne, és egyelőre nincs ismert módszer ekkora tömeg leszállítására.
A második csempe a küldetés legfontosabb sajátosságát magyarázza. A bolygók valamivel több mint két évente kerülnek közel egymáshoz, ezért nem lehet korábban elindulni: ha a Marson valami balul sül el, több mint két évet kell majd várni.
A harmadik csempe megmutatja, miért nem működik a megszokott, Földről végzett irányítás. Több tízperces késés mellett minden beszélgetés levélváltássá alakul, és a legénységnek minden döntést önállóan, útmutatás nélkül kell meghoznia.
Amit már tesztelnek
Az elszigeteltséget földi kísérletekben vizsgálják: embercsoportokat hónapokra modulokba zárnak, ahol késik a kommunikáció, és korlátozottak a készletek. Itt derülnek ki a konfliktusok, a napirenddel kapcsolatos hibák és a motiváció visszaesései.
A helyben történő üzemanyaggyártást is tesztelik: az egyik marsjáró fedélzetén olyan műszer működött, amely oxigént állított elő a helyi légkörből. A mennyiségek egyelőre jelképesek, de az elv igazolást nyert.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Világűr → Mars”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- A legénységgel végrehajtott expedíció fő akadályai a magnetoszférán kívüli sugárterhelés, a csont- és izomtömeg elvesztése, nagy tömegek leszállítása a ritka légkörben, valamint a helyben történő üzemanyag-előállítás szükségessége
- az indítási ablakok körülbelül 26 havonta ismétlődnek