A magány nem az embereket, hanem a szakadékot számolja
Az egyedüllét kívülről könnyen megállapítható: van valaki a szobában, vagy nincs? A magány kívülről egyáltalán nem látható, mert egy saját magad által adott értékelés. A pszichológusok úgy írják le, mint a vágyott és a tényleges közelség közötti szakadékot. Az emberek száma csak az egyenlet egyik oldalán szerepel.
Innen érthető az a furcsaság, amit szinte mindenki észrevett már: a magány és az egyedül élés kevésbé függ össze, mint hinnéd. Élhetsz egyedül úgy, hogy nem érzed magad magányosnak, és ülhetsz társaságban úgy, hogy egész este üvegfalat érzel köztetek. Van, akinek heti egy valódi beszélgetés elég, másnak minden nap szüksége van rá. Ha összhangban vannak, nyugodt vagy, ha nem, hiányérzeted támad.
- Zsúfolt vonatAz emberek egymáshoz préselődnek, de senki sem beszél. Itt a magány nem a létszámról szól: nincs a közeledben senki, akit érdekelne, mi van veled.
- Mások ünnepeA sajátjaid között vagy, de a beszélgetés elkerül. Minél többen vannak körülötted, annál feltűnőbb a szakadék.
- Egy este, amit te választottálNincs itt senki, és pontosan erre van szükséged. Egy ember sincs, mégis épp az ellenkezőjét érzed.
- Lemondott programokEz is egyedül töltött este, csak nem a te döntésedből. A két este között nem az emberek száma jelenti a különbséget, hanem az, hogy ki döntött.
Miért érződik a magány szorongásnak?
A magány testi jelzésként működik, nem személyiségjegyként. John Cacioppo pszichológus az éhséghez és a szomjúsághoz hasonlította: épp azért kellemetlen, hogy tegyél ellene valamit. Az éhség az ételhez, a szomjúság a vízhez, a magány pedig az emberekhez hajt.
A jelzésnek van egy mellékhatása. Amíg aktív, a figyelmed a társas fenyegetésre hangolódik át: egy semleges arcot hidegnek olvasol, a rövid választ pedig elutasításnak. Elkezded védeni magad: ritkábban írsz elsőként, és ritkábban mondasz igent a találkozókra. Csökken a közelség, a jelzés pedig egyre hangosabb lesz.
- ElőszörKevesebb közelség jut neked, mint amennyire szükséged van. Megjelenik egy állandó, halk fájdalom, vagyis maga a jelzés.
- AztánA figyelmed a fenyegetésre hangolódik: egy hétköznapi, száraz hangnem hidegnek tűnik.
- EzutánRitkábban hívsz másokat, és ritkábban mondasz igent, nehogy elutasítás érjen.
- VégülKevesebb kapcsolat marad, a jelzés pedig egyre hangosabb lesz. A kör önmagába zárul.
Mit változtat, ha te választod az egyedül töltött estét?
Két egyforma este között az a különbség, hogy te választottad-e, vagy csak így alakult. Kísérletekben körülbelül 15 perc telefon nélküli egyedüllét csökkentette az érzelmek intenzitását: a düh és a szorongás, valamint a felfokozott öröm is enyhébb lett.
Ez nem jelenti azt, hogy az egyedüllét gyógyír lenne: a hatást több kisebb kutatásban mutatták ki, és csak az intenzitás csökkenéséről szól. Akkor áll fenn, ha az egyedül töltött idő a te döntésed. Ugyanez az este másképp érződik, ha valaki más lemondása miatt alakult így.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Pszichológia → Magány”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- A magány mint a vágyott és a tényleges kapcsolatok közötti szakadék - Perlman és Peplau, 1981. A jelzésmodell és a társas fenyegetések iránti éberség - John Cacioppo munkái. Az érzelmek intenzitásának csökkenése 15 perc egyedüllét után - Nguyen, Ryan és Deci, 2018