A hitet, nem a tetteket ítélte
A lopással, verekedéssel és gyilkossággal az inkvizíció nem foglalkozott, ezek a világi bíróságokra tartoztak. A törvényszék egyetlen dolgot vizsgált: helyesen hiszel-e. Az iratokban a bűncselekmény helyett ilyenek szerepeltek: „tévedés”, „eretnekség gyanúja” és „meggondolatlan kijelentés”.
Csak megkeresztelteket állítottak bíróság elé: a meg nem keresztelt zsidó vagy muszlim nem tartozott a törvényszék fennhatósága alá. Az 1478-ban létrehozott spanyol inkvizíció nem a zsidókkal foglalkozott, hanem a kereszténységre áttértekkel és leszármazottaikkal: azt gyanították róluk, hogy otthon visszatértek korábbi hitükhöz. A keresztség megnyitotta az utat a társadalomba, és egyúttal azonnal megfigyelés alá helyezte az embert.
a spanyol törvényszékek 1540 és 1700 közötti ügyeinek - kijelentések miatt
Leggyakrabban a kimondott szavak miatt ítéltek el embereket
A fennmaradt spanyol törvényszéki jelentésekben a legnagyobb kategória a „kijelentések” volt. Nem teológiai vitákról, hanem tanúk előtt elhangzott mondatokról volt szó: hogy az egyszerű paráználkodás nem bűn, hogy nincs pokol, vagy egy kártyázás közben elejtett viccről a szentekről. A listán ezután a kétnejűség, a jövendőmondás és a szerencséért mondott varázsigék következtek. Egy ügy egy szomszéd feljelentésével is elindulhatott, aki évekkel korábbi beszélgetésre emlékezett.
A feljelentés beépült a naptárba. Évente egyszer felolvasták a templomban a hit ediktumát: a jelek listáját, amelyek alapján fel lehetett ismerni a titkos hitehagyót, valamint a felszólítást, hogy mindenkit jelentsenek, akire csak emlékeznek. A hallgatás maga is bűnné vált.
A büntetés szinte soha nem máglya volt: leggyakrabban az egész plébánia előtt végrehajtott nyilvános hitmegtagadás, vezeklés, ritkábban korbácsolás, börtön vagy gályarabság. Csak 1540 és 1700 között körülbelül 150 ezer ügy került a törvényszékek elé, és mindössze néhány százalékuk végződött kivégzéssel; a legvéresebb évtizedek az 1478 utáni első fél évszázadra estek. Az ítélet azonban megbélyegezte a családot: a gyerekek és az unokák előtt bezárult a közhivatalokhoz vezető út.
- Máglya - ritka csúcs
- Börtön és gálya
- Korbácsolás és megszégyenítő menet
- Vezeklés és nyilvános hitmegtagadás
A boszorkányüldözések többnyire elkerülték az inkvizíciót
A tömeges boszorkányperek többnyire nem az inkvizícióhoz tartoztak. A csúcspont a XVI. század végére és a XVII. század elejére esett, és ezeket leggyakrabban a német területek, Svájc és Franciaország világi bíróságai vezették, köztük protestáns területeken is. Ahol az ügyet az eljárási szabályai szerint működő inkvizíciós törvényszék tárgyalta, a megvádolt nőnek, furcsa módon, nagyobb esélye volt.
A boszorkányperek hulláma Európában: emelkedés, csúcspont 1600 körül, majd visszaesés. A magasság a hozzávetőleges arányokat mutatja.
A spanyol törvényszék korán kiszállt ebből a játszmából. Az 1610-es logroñói per után Salazar inkvizítor bejárta azokat a falvakat, ahol csaknem 2000 ember vallotta be, hogy boszorkányságot űzött, de egyetlen ellenőrizhető bizonyítékot sem talált: a vallomások már az első, részletekre vonatkozó kérdésnél szétestek. 1614-től a külső bizonyíték nélküli vallomásokat többé nem fogadták el. A hullám ott állt meg, ahol valaki lelassított, és ellenőrizni kezdte a részleteket.
Belégzés 4 - kilégzés 6: szünet, mielőtt elhiszed
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Sötét történelem → Inkvizíció”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- A vádak arányai a spanyol törvényszékek 1540 és 1700 közötti jelentéseinek összesítésén alapulnak (Contreras és Henningsen), az általános becslések Kamen, az európai boszorkányságra vonatkozó adatok pedig Levack alapján készültek