A Nap nem úgy forog, mint egy szilárd gömb
A Föld egésze együtt forog: az Egyenlítő és a sarkok ugyanannyi idő, egy nap alatt tesznek meg egy fordulatot. A Nap forró gáz, nincs merev váza, ezért a különböző szélességi körök eltérő sebességgel mozognak. Az Egyenlítőn egy fordulat körülbelül 9 nappal rövidebb ideig tart, mint a sarki térségekben.
A mágneses tér belefagy a plazmába: együtt mozog vele, és nem tud elcsúszni benne. Néhány fordulat alatt a sebességkülönbség úgy csavarja fel az erővonalakat, mintha gumiszalagot tekernél az ujjadra. Az erővonalak hurkok formájában emelkednek kifelé, és ahol egy hurok átszúrja a felszínt, a mágneses tér megakadályozza, hogy alulról forró gáz emelkedjen fel, ezért ez a terület sötétebbnek látszik. Így alakulnak ki a napfoltok.
Az energia ezekben a hurkokban gyűlik, amíg túl sok nem lesz belőlük, túl közel egymáshoz. Ekkor az ellentétes irányú erővonalak összeérnek, és újrakapcsolódnak: elszakadnak, majd egyszerűbb elrendeződésben kapcsolódnak össze újra. A hetek alatt felhalmozódott feszültség percek alatt felszabadul. Ez a napkitörés. Ezért fordulnak elő a nagy napkitörések szinte mindig napfoltcsoportok fölött: ott a legkuszább a mágneses tér.
A napkitörés és a plazmafelhő eltérő módon ér el a Földre
Ha azt olvastad, hogy egy napkitörés „3 nap alatt elért a Földre”, akkor valószínűleg nem magáról a napkitörésről volt szó. A hírekben a két esemény általában eggyé olvad, pedig jelentősen különböznek egymástól, többek között az útjuk időtartamában is.
Fény- és röntgensugárzás-kitörés. Fénysebességgel halad, és körülbelül 8 perc alatt ér el a Földre. Ionizálja a légkör felső rétegeit, és zavarja a rövidhullámú rádiózást a nappali oldalon.
A Napból kilökődő plazmafelhő. Lassan halad, és általában 1-3 nap alatt érkezik meg. Nyomást gyakorol a Föld mágneses terére: ennek következménye a sarki fény és a hosszú távvezetékekben indukálódó áram.
Ebből egy kellemetlen dolog következik: magára a napkitörésre nem lehet előre figyelmeztetni, a fénye és a róla szóló hír egyszerre érkezik meg. A plazmafelhőt viszont a kidobódás után műszerekkel látni lehet, így elmondható róla, hogy úton van. Erre épülnek az űridőjárás-előrejelző szolgálatok.
A napkitörések időben egyenetlenül oszlanak el. A mágneses tér kuszasága körülbelül 11 éves ciklusokban növekszik, majd levezetődik: a nyugodt években szinte egyáltalán nincsenek napfoltok, a maximum közelében viszont a kisebb napkitörések naponta többször is előfordulnak. Azt, hogy egy adott maximum milyen magas lesz, előre senki sem tudja: a ciklusokra vonatkozó előrejelzések továbbra is eltérnek egymástól.
Egy napciklus hozzávetőleges alakja: a napfoltok simított száma a minimumtól a maximumig, majd vissza, körülbelül 11 év alatt
Miért fordulnak elő gyakrabban nagy napkitörések napfoltcsoportok fölött?
Mire figyelj a napkitörésről szóló hír után?
Források
- A mágneses újrakapcsolódás, a Nap differenciális forgása és a napkitörések osztályai, a NASA Solar Dynamics Observatory és a NOAA Űridőjárás-előrejelző Központjának nyilvánosan elérhető anyagai alapján
A sorozat folytatása: „Nap”
2 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 2 az alkalmazásban
