HU
LetöltésLetöltés

Hogyan szülte meg a háború a kötődéselméletet

A Miqo szerkesztősége · 2 forrás

Mit láttak az intézményekben

A háborús bölcsődékben és árvaházakban a gyerekeket etették, kezelték és tisztán tartották. Ennek ellenére sokan nem gyarapodtak, elvesztették az érdeklődésüket a játék iránt, és lemaradtak a beszédfejlődésben. Azok voltak a legrosszabb helyzetben, akik egészen kicsiként kerültek oda, és gyakran váltogatták körülöttük a gondozó felnőtteket.

Az összehasonlítás meglepő eredményt hozott. A nehéz körülmények között az anyjukkal maradó gyerekek jobban voltak, mint azok, akik jól felszerelt intézményben éltek állandó felnőtt jelenléte nélkül. Vagyis nem a táplálkozással és nem is a higiéniával volt a gond.

  1. 1940-es évekMegfigyelések háborús bölcsődékben és árvaházakban: a gyerekek jó gondozás mellett is lemaradnak.
  2. 1951Megjelenik egy nemzetközi szervezet számára készült jelentés: az állandó felnőtt elvesztését komoly kockázatként ismerik el.
  3. 1950-es évekA kórházban fekvő gyerekekről készült filmek megváltoztatják a szabályokat: a szülőket ezután beengedik a gyerekükhöz.
  4. 1960-as évekMegjelennek a gyerekek elválás és viszontlátás közbeni viselkedését megfigyelő vizsgálatok. Az elmélet ellenőrizhető formát ölt.

A harmadik megfigyelés megváltoztatta a kórházakat. Korábban a szülők hetente egy órán át látogathatták meg a gyereküket, mert úgy gondolták, hogy a látogatások felzaklatják: utánuk sírtak. A megfigyelések megmutatták, hogy a sírás a kapcsolat fennmaradásának jele, míg a nyugodt, beletörődött gyerek azt jelezte, hogy már nem vár.

Mi került be az elméletbe

  • Biztonságos bázis. A gyerek bátrabban fedezi fel a világot, ha tudja, hogy van hová visszatérnie.
  • Állandó személy. Nem a gondozás mennyisége számít, hanem az, hogy ugyanaz az ember gondozza.
  • Kiszámíthatóság. Nem a felnőtt tökéletessége számít, hanem az, hogy a reakciói következetesek.
  • A szakítás ára. A gondozók ismételt váltása nehezebben viselhető, mint egyetlen elválás.

Az elméletet később többször pontosították és bírálták: a korai megfogalmazások túlbecsülték az anya szerepét, és alábecsülték az apák, nagyszülők és nevelők jelentőségét. A mai változat nem egy konkrét szerepről, hanem egy állandóan jelen lévő felnőttről beszél.

Olvasd végig a Miqo alkalmazásban

Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Sötét történelem → Gyerekek a háborúban”

QR-kód a Miqo alkalmazás letöltéséhez

Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.

Források

  1. A háborús bölcsődékben élő gyerekeket Anna Freud és Dorothy Burlingham figyelte meg
  2. az elválás fejlődésre gyakorolt hatásáról szóló 1951-es jelentést John Bowlby készítette. A későbbi kutatások pontosították az állandó gondozó felnőtt szerepét