Mit adott a füst
Ez nem volt olyan bizarr megoldás, mint amilyennek tűnik. A füst felszállt, és rétegben megült a mennyezet alatt, miközben lent, ahol az emberek ültek és aludtak, tisztább maradt a levegő - ezért készítették alacsonyra a mennyezetet, az ablakokat pedig kicsire.
A füst a mennyezeten lévő nyíláson vagy egy külön kis ablakon át távozott, amelyet tüzelés közben kinyitottak. Általában naponta egyszer tüzeltek, és a nap nagy részében már nem volt füst a házban.
Miért tértek mégis át a kéményre
A kémény drága dolog: tégla, mesterember és karbantartás kellett hozzá. Amíg a ház egyetlen helyiségből állt, nem volt egyértelmű, mit nyernek vele; amikor megjelentek a több helyiségből álló házak, a magas mennyezetek és a bútorok, a korom problémává vált, a fűtés pedig megoldhatóvá.
Az átállás évszázadokig tartott, és fentről lefelé terjedt: először a városokban és a tehetősebbek körében, később vidéken. Egyes helyeken még a 20. században is kémény nélkül tüzeltek - nem szegénységből, hanem megszokásból és a tűzifával való takarékoskodás miatt.
Ennek a módszernek azonban ára volt. A füst folyamatos belélegzése valóban károsította a tüdőt és a szemet, és erről már a kortársak is írtak; világszerte még ma is emberek milliói főznek nyílt tűzön zárt térben.
Ezért érdekes a téma ma is. A füstöt elvezető olcsó kemencék azok közé az egyszerű megoldások közé tartoznak, amelyek a szegény régiókban érezhető javulást hoznak az egészségben, és egész programokat szentelnek ennek.
Miért fűtöttek kémény nélkül?
Hogyan lélegeztek egy ilyen házban?
Források
- A kémény nélküli fűtés lehetővé tette a tüzelőanyag hőjének teljesebb hasznosítását, kiszárította a szerkezeteket, és védelmet nyújtott a rovarok ellen, miközben jelentősen szennyezte a beltéri levegőt
- a kéményes kemencékre való áttérés fokozatosan ment végbe, és összefüggött a lakóhelyiségek elrendezésének változásával, valamint az anyagok elérhetőségével
A sorozat folytatása: „A múlt mindennapjai”
2 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
