A forró vízhez kézi munka kellett
Egy vödör víz körülbelül 10 kilogramm, amit el kellett hozni a kúttól vagy a folyótól. A teljes megmosakodáshoz egy felnőttnek több ilyen vödörre volt szüksége, és mindegyiket fel is kellett melegíteni: a kályhán, olyan tűzifával, amit valakinek szintén fel kellett aprítania és el kellett hoznia. Egyetlen mosakodás órákig tartó munkát jelentett valaki másnak, leggyakrabban egy nőnek.
Ezért vált a mosakodás két külön műveletté. A mindennapos mosdást, vagyis az arc, a nyak, a kéz és a láb megmosását, egy lavór fölött, kancsóból végezték, és ehhez sokszorosan kevesebb víz kellett. A teljes mosakodás eseménnyé vált: előre megtervezték, és nem minden héten került rá sor.
A tiszta ing számított, nem a tiszta bőr
A XVI-XVIII. századi Európában gyanakodni kezdtek a vízre. A járványok után bezárták a városi fürdőket, az orvosok pedig azt ismételgették, hogy a forró víz megnyitja a pórusokat, és beengedi a fertőzést. A tisztaság az alsóneműre költözött: a gyakran cserélt fehér ing az ápoltság bizonyítékának számított. Innen ered a gallér és a mandzsetta iránti figyelem is, hiszen ezek voltak az ing egyetlen, ruha alól látható részei.
Ahol fennmaradt a gőzfürdő, például az orosz és a finn fürdőben, ott a mosakodás megőrizte heti ritmusát. Nem szabály tartotta fenn, hanem a kályha: egyetlen ember miatt befűteni pazarlás lett volna, ezért mindenki egymás után, ugyanazon a napon mosakodott. Japánban gyakrabban fűtöttek be, de a fürdővizet ott sem cserélték le: mielőtt beszálltak, mindenki előbb megmosakodott.
Nem mérés, hanem a háztartás rendje: hétköznap elég volt a kancsó, szombaton pedig mindenki számára befűtötték a fürdőt.
Ez a nap leggyakrabban a szombat volt, a vasárnapi istentisztelet előtti nap. De ez a ritmus nem volt törvény: a nyilvános fürdőkkel rendelkező városokban akkor mentek mosakodni, amikor lehetőségük nyílt rá, egy személyzettel működő házban pedig a forró vízzel teli lavór a hét bármely napján megjelenhetett a hálószobában.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Történelem → A múlt mindennapjai”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Georges Vigarello, A tiszta és a piszkos (1985) - a test tisztaságáról alkotott elképzelések története
- Katherine Ashenburg, A tiszta és a piszkos története (2007)