Mi történik a testeddel súlytalanságban

A Földön a tested folyamatosan azzal küzd, hogy a vér lefelé áramlik. A nyakadban lévő nyomásérzékelők úgy számolnak: ha fent ennyi van, akkor a vértérfogat normális. Az egész rendszer a folyadék függőleges oszlopára van kalibrálva.

Vedd el a gravitációt - és nincs oszlop. Körülbelül 2 liter folyadék áramlik a lábadból a mellkasodba és a fejedbe. Az arcod megduzzad, a lábad feltűnően vékonyabb lesz - maguk az űrhajósok ezt „pufók arc, madárlábaknak” nevezik. A fejedben enyhe megfázáshoz hasonló érzés jelentkezik: orrdugulás, orrhangú beszéd.

A mellkasban és a nyakban lévő érzékelők többletet észlelnek, és arra jutnak: túl sok a folyadék. A vesék elkezdik kiválasztani, és az első napokban a plazma térfogata körülbelül a tizedével csökken. A duzzanat leapad, de kevesebb vér marad a testedben, mint kezdetben. Ennek visszatéréskor lesz ára.

A csontváz nem kész szerkezet, hanem egy építkezés, amely sosem áll le. A csont folyamatosan lebomlik és újraépül, az egyensúlyt pedig a terhelés szabja meg: ahol nyomás és húzás éri, ott aktívabb az építés. Súlytalanságban megszűnik a nyomás, és a csípő, valamint az ágyéki gerinc csontjai havonta körülbelül 1%-ot veszítenek a sűrűségükből - gyorsabban, mint amennyit időskorban a Földön egy év alatt veszítenek.

Ugyanez történik az izmokkal: elsőként azok adják fel, amelyek függőlegesen tartottak - a vádli, a hát és a nyak izmai. A gerinced összenyomás nélkül kiegyenesedik, néhány centivel magasabb leszel, és ezzel hozzák összefüggésbe a repülés első heteiben jelentkező hátfájást. Ezért edzenek az állomáson naponta körülbelül 2 órát - nem a forma miatt, hanem hogy legalább valamennyi „nyomást” adjanak a testüknek.

Magában a súlytalanságban a tested megbirkózik vele. Akkor lesz rossz, amikor újra bekapcsol a gravitáció: kevesebb a vér, a lábad erei elszoktak az összehúzódástól, és amikor megpróbálsz felállni, leesik a nyomás a fejedben - elsötétül a világ. A testtartást fenntartó izmok meggyengültek, a belső füled pedig ismét kap egy „lent” irányt, amelyben már elfelejtett hinni.

Van olyan is, amit még nem magyaráztak meg teljesen: egyeseknél a hosszú repülések után megváltozik a látás - a szem alakja és a látóidegfő. Ezt is a fejben lévő folyadékkal hozzák összefüggésbe, de a pontos mechanizmus még nem ismert.