Miért adta Odin a szemét

A világfa, Yggdrasil, három gyökéren áll. Az egyik alatt egy kút található, amelyet Mimir őriz: vizében bölcsesség rejtőzik, és maga Mimir iszik belőle minden reggel. Így írja le az 1220-as évek körül feljegyzett izlandi mítoszátirat, a Gylfi ámítása.

Odin odamegy a kúthoz, és inni kér. Elutasítják. Nem a kérő szabja meg az árat: csak azután kap egy kortyot, hogy a vízben hagyja a szemét. Hogy miért éppen a szemét, azt a szövegek nem magyarázzák, csak közlik, hogy ott maradt.

Itt a kulcsszó a zálog. A Völuspában a jósnő azt mondja, tudja, hol rejtőzik Odin szeme: Mimir kútjában. A szem nem tört össze és nem égett el - a fenéken fekszik, mint egy ott hagyott tárgy, amelyet senki sem fog kiváltani.

Ez nem egyedi eset. A Magasságos beszédeiben Odin elmeséli, hogyan függött kilenc éjszakán át egy fán, lándzsával átdöfve, önmagát áldozva fel önmagának - sem kenyeret, sem italt nem kapott, és csak ezután szerezte meg a rúnákat. A tudás nem ajándékként érkezik: cserébe kell megszerezni.

A költészet mézsörét is ugyanígy szerzi meg: egy egész nyáron másnak adva ki magát dolgozik, majd csellel veszi el, amit megszerzett. Egy szem egy kortyért, kilenc éjszaka a rúnákért, egy nyár más munkájáért a mézsör. Az ár lehet munka, megtévesztés vagy önmagad - de semmi sem jár ingyen.

És ettől olyan különös a szem története. A szövegek azt mondják, hogy a kútban bölcsesség rejtőzik; arról nem szólnak közvetlenül, hogy ott a jövőbe látás képességét lehet megszerezni. Odin mégis úgy viselkedik ezután, mint aki már ismeri a véget: sereget gyűjt Valhallában, és felébreszt egy halott jósnőt, hogy a jövőről kérdezze. Minden Ragnarökkel ér véget, ahol Fenrir farkas elnyeli.

A tudás semmit sem változtat meg - és talán éppen ez az alku lényege. Nem a megmenekülésért alkudozott. Azért fizetett, hogy nyitott szemmel, pontosabban egy nyitott szemmel haladjon a kijelölt nap felé.