Mi az a Ragnarök?

Az óészaki ragnarǫk a ragna, vagyis „az istenek”, és a rǫk, vagyis „sors, ítélet, ami elrendeltetett” szavakból áll. Szó szerint az isteneknek kijelölt végzetet jelenti. Hasonló szó a ragnarøkkr, amelynek jelentése „az istenek alkonya”, és éppen ez a forma került be az európai kultúrába - innen Wagner „Az istenek alkonya” című műve. Egyetlen magánhangzónyi a különbség, a jelentés mégis eltér: az alkony arról szól, ahogy lassan kihuny a fény, a sors pedig arról, hogy a végkifejlet kezdettől fogva bele van írva a világba.

Mindezt két XIII. századi izlandi könyvből tudjuk: a „Völva jövendölése” című versből a „Verses Eddában”, valamint Snorri Sturluson „Prózai Eddájából”. Keresztények jegyezték le őket több mint kétszáz évvel Izland megkeresztelkedése után, és a kutatók máig vitatják, mennyi bennük a pogány elem, és mennyit vettek át a világ végéről szóló keresztény történetekből. Maga a történet ettől még összefüggő, és lépésről lépésre bontakozik ki.

Minden nem a csatával, hanem a hideggel kezdődik: a világ először egyszerűen nem olvad fel többé. Egyes kutatók ezt a képet a VI. század hirtelen lehűlésének emlékéhez kapcsolják, amikor nagyobb kitörések után Észak-Európában több egymást követő évben sem volt rendes nyár. Ez csak hipotézis: a lehűlés és a mítosz lejegyzése között több mint hatszáz év telt el.

Nemcsak az istenek pusztulnak el. Az Eddákban a világ szintekből áll: fent az istenek erődje, középen az emberek világa, lent pedig a holtaké - a források nem adnak teljes térképet, a háromszintes felosztás a megszokott rekonstrukció. Az egész építmény összeomlik: a farkas elszakítja a láncát, a kígyó kiemelkedik a tengerből, délről pedig tűz érkezik. Megszűnnek létezni a határok, amelyek mindent a helyén tartottak.

Talán az a legszokatlanabb, hogy az istenek előre tudják a végkifejletet. Odin ezért gyűjti össze Valhallában az elesett harcosokat: olyan csatára készít fel egy sereget, amelynek kimenetelét már megjövendölték neki. Senki sem próbálja eltörölni a Ragnarököt, senkit sem ítélnek meg, és az igaz élet sem ment meg senkit. Ez nem a világ büntetése és nem próbatétel, hanem egy határidő, amely egyszerűen elérkezik.

A mítosz vége mégsem üres. Új, zöld föld emelkedik ki a tengerből, visszatér Baldr, a túlélő istenek pedig megtalálják arany játékfiguráikat a fűben, miközben két ember, Líf és Lífþrasir, előjön abból a ligetből, ahol átvészelték a tüzet. A világ nem törlődik el - teljes pusztuláson megy keresztül, majd újrakezdődik.