Nem az eredmény, hanem annak magyarázata építi az önbizalmat
Lezártál egy projektet, teljesítettél valamit, ami leküzdhetetlennek tűnt, és megkaptad azt a pozíciót, amelyre két éve vágytál. Vártad, hogy odabent valami átkattanjon - de nem kattant át. Egy nappal később pontosan ugyanúgy érzel magaddal kapcsolatban, mint előtte. Nem a jellemeddel van baj: a sikerélmény akkor erősíti leginkább a képességeidbe vetett hitedet, ha az eredményt a saját képességed bizonyítékaként értelmezed.
Te viszont általában másképp értelmezed. A megszokott védekező logika kifordul: a kudarcot magaddal magyarázod - „nem bírtam el vele” -, a sikert pedig a körülményekkel: szerencséd volt, egyszerű volt a feladat, a csapat húzott ki a bajból. Az önmagadról szóló adatok csak egy irányba haladnak: a hibák megragadnak, a győzelmek pedig elmennek melletted.
Az önbizalom a teljesítmények után érkezik: gyűjts elég győzelmet, és többé nem fogsz kételkedni magadban.
A győzelem önmagában csak egy tény. Az önbizalmadat az a következtetés növeli, hogy „ezt én csináltam”. Enélkül a számláló nő, te viszont ugyanúgy érzel magaddal kapcsolatban.
Hová tűnik a győzelem érzése
Az elvégzett munka és az átélt siker közé három szűrő ékelődik. Mindegyik észrevétlenül kapcsol be - általában éppen akkor, amikor megdicsérnek.
A harmadik szűrő a legmakacsabb. Ha az önértékelésed az eredményeken alapul, az újabb győzelem nem ad több kapaszkodót, csak későbbre tolja a szorongást. Innen ered a furcsa hatás: egy nagy siker után néha még nő is a szorongás - most már van mit elveszítened, és van egy mérce, amelynek meg kell felelned.
Hogyan tedd magadénak, amit már elértél
A visszaút nem az, hogy meggyőzöd magad arról, milyen nagyszerű vagy: a saját tapasztalatoddal ütköző meggyőződések nehezen állják ki a próbát. Más működik: ott veszed vissza a szerzőséget, ahol valóban a tiéd. A legjobb, ha leírod: az emlékezet gyorsabban háttérbe szorítja a szerepedet, mint hinnéd.
- Ne csak a végeredményt írd le, hanem a lépéseidet is: milyen döntéseket hoztál, mit választottál, hol nem adtad fel.
- Kérdezd meg magadtól, mi alakult volna másképp, ha valaki más lett volna a helyedben.
- Már a kezdés előtt rögzítsd a mércét - utólag mindig magasabbnak tűnik az eredménynél.
- Ellenőrizd a mérleget: ha a kudarcokat magadra veszed, a sikereket pedig a körülményeknek adod, a mérleg igazságtalan.
Ez nem változik meg azonnal: évek alatt alakult ki, ahogyan az eredményeidet értelmezed, és egyetlen feljegyzés nem írja át. A különbség nem egyetlen esetben látszik, hanem a felgyűlt jegyzetekben - amikor van mihez visszatérned és amit újraolvashatsz.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Pszichológia → Önértékelés”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- A mechanizmus három kutatási irányra épül: Albert Bandura énhatékonyság-elméletére (a sikerélmények mindennél jobban erősítik, de sok múlik azon, kinek tulajdonítják az eredményt), Pauline Clance és Suzanne Imes imposztorjelenségről szóló leírására (1978), valamint Jennifer Crocker feltételes önértékeléssel kapcsolatos munkáira