Kinek a felvétele tárta fel a DNS szerkezetét

A DNS-molekulát nem lehet lefényképezni: több százszor vékonyabb a látható fény hullámhosszánál. Ezért röntgensugárral világítják át. A sugár áthalad a viszkózus oldatból kihúzott, rendkívül vékony szálon, az atomokon szétszóródik, és nem a molekula képét, hanem a lenyomatát - foltok halmazát - hagyja a filmen. A foltok elhelyezkedéséből rekonstruálják a formáját.

Az 51-es számú felvételt 1952 májusában Raymond Gosling doktorandusz készítette - Rosalind Franklin berendezésén, az ő módszerével és az ő irányításával. Nem maga a felvétel volt a döntő, hanem a körülmények. Száraz levegőben a szál összetömörödik, és sűrű, kusza mintázatú A-formát vesz fel. Franklin megtanulta magas páratartalom mellett tartani a kamrát, így a szál megőrizte megnyúlt B-formáját: kevesebb folt jelent meg rajta, de azok szinte közvetlenül olvashatók voltak. Egy expozíció körülbelül hatvan órán át tartott.

Biztosan láttad már ezt a képet: foltokból álló, elmosódott ferde keresztet. Bármilyen spirálon - legyen az csavar vagy rugó - történő szóródás keresztet rajzol a filmre; a sugarak közötti szög megmutatja, milyen szorosan csavarodik. A foltok vízszintes sorai közötti távolság adja meg egy teljes menet hosszát, a felül és alul látható sötét folt pedig a belső szomszédos lépcsőfokok közötti távolságot. A hiányzó negyedik sor azt jelenti, hogy két szál van, amelyek el vannak tolva egymáshoz képest.

1953 januárjában Maurice Wilkins, aki ugyanabban a főiskolában dolgozott, megmutatta a felvételt James Watsonnak; Franklint nem kérdezték meg. Februárban Crickhez eljutott a laboratórium belső jelentése is, benne Franklin méréseivel. Watson később azt írta, hogy szinte azonnal megértette a lényeget, amikor meglátta a keresztet - ezután már csak a számokra volt szükségük.

1953. április 25-én a Nature egymás után három tanulmányt közölt: Watson és Crick modelljét, Wilkins és munkatársai kutatását, valamint Franklin és Gosling cikkét a szóban forgó felvétellel. Kívülről nézve három független eredménynek tűntek. A modell szerzői hivatkoztak Franklin kiadatlan adataira, de a hivatkozásból nem derült ki, hogy a modellt ezekre építették. A saját felvételét pedig ő maga is értelmezte: a két szálról szóló cikkének vázlata ugyanazon év márciusának közepére datálódik. Franklin 1958-ban halt meg, négy évvel a díj odaítélése előtt.