Miért éppen ezek az állatok?
A második példa magyarázza meg legjobban a logikát. A sakálok valóban kiásták a sekély sírokat; a sakált a temető őrzőjévé tenni azt jelentette, hogy a fenyegetést védelemmé változtatták, ez a megoldás pedig sok kultúrában ismert.
Az is fontos, hogy az alakjuk nem volt rögzített. Ugyanazt az istenséget ábrázolhatták teljes egészében állatként, állatfejű emberként vagy teljesen emberként is, a korszak, a hely és az ábrázolás célja szerint.
Hogyan olvasd?
Az egyiptomi ábrázolás közelebb áll az íráshoz, mint a festészethez. A fej, a fejfedő, a kézben tartott tárgy és a bőr színe is jelentést hordoz, és azonosítja a szereplőt. A képet olvasták, nem egyszerűen nézték.
Ezért tűnnek az alakok az európai festészet nézőpontjából „hibásnak”. A vállak elfordulnak, a fej profilban látható, a szem pedig szemből néz; nem egyetlen nézőpontból mutatják a látványt, hanem minden testrész legkönnyebben felismerhető nézetét.
Ebből az is következik, hogy óvatosan kell értelmezned ezeket a részleteket. A jelentésük háromezer év alatt változott, és ami az egyik korszakra igaz, a másikra már téves lehet, a két korszak közötti távolság ugyanis nagyobb, mint a köztünk és az ókori Róma között eltelt idő.
Külön érdemes szólni magukról az állatokról is. Nem istenként tekintettek rájuk: nem egy konkrét macskát vagy íbiszt tiszteltek, hanem azt, amit az állat megtestesített, bár hatalmas mennyiségben készítettek állatmúmiákat.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Mitológia → Egyiptomi mítoszok”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Az ókori egyiptomi hagyományban az istenségek vegyes ábrázolásai az állati alakot a funkció jelölésére használták
- ugyanannak az istenségnek a megjelenése korszakonként és kontextusonként változott. Az egyiptomi művészet arra épült, hogy az alak egyes részeit a legkönnyebben felismerhető nézetből mutassa, nem pedig arra, hogy egyetlen nézőpontot alkalmazzon