Három ok a kelmék betiltására
Az első ok gazdasági volt. A selymet messziről hozták, nemesfémmel fizettek érte, a hatóságok pedig úgy látták, hogy ez a vagyon kiáramlását jelenti az országból. A viselés tilalma a kereslet korlátozását szolgálta, csak éppen erkölcsi köntösbe bújtatva.
A második a társadalmi rétegekhez kötődött. Amikor a kereskedők annyira meggazdagodtak, hogy az előkelőkhöz hasonlóan öltözködhettek, a társadalmi helyzet külső jele elvesztette a jelentőségét. A törvény erővel állította helyre a különbséget: bizonyos kelmék és színek viselésének joga születési kiváltsággá vált, nem a vagyon függvényévé.
- Ókori RómaA szenátus tárgyalta a férfiak selyemviselésének betiltását: a kelmét elpuhító hatásúnak tartották, a rá fordított kiadásokat pedig az államkincstárra nézve megterhelőnek.
- Középkori EurópaA városi szabályzatok részletesen meghatározták, hogy ki milyen kelméket, szőrméket és színeket viselhet. A szabályszegőket megbírságolták, ruháikat pedig elkobozhatták.
- Edo-kori JapánA gazdag kereskedőknek szerény ruházatot írtak elő, hogy ne tűnjenek a harcosok rétegénél előkelőbbnek. Válaszul a selymet bélésként kezdték viselni.
Az utolsó példa megmutatja, hogyan végződött ez általában. A tilalom a láthatóra vonatkozott, ezért a luxus belülre költözött: a kívül egyszerű, drága béléssel készült öltözék önálló stílussá vált. A korlátozás nem szüntette meg a vágyat, csak megváltoztatta a formáját.
Az ilyen törvények szinte soha nem működtek. Újra és újra ki kellett adni őket - ez a legbiztosabb jele annak, hogy folyamatosan megszegték őket.
A harmadik ok
A hazai termelés védelme is szerepet játszott. Ahol fejleszteni kezdték a helyi szövést, ott az import korlátozásával a helyi műhelyeket támogatták. A törvény szövegében továbbra is megmaradt az erkölcsi indoklás, a gazdasági cél azonban az ellenkezőjére fordult: nem a kiadásokat akarták visszafogni, hanem a hazai termelőket támogatni.
Ezek a törvények a kelmék olcsóbbá válásával tűntek el. Amikor a selyem már nem számított ritkaságnak, a gyári termelés pedig megfizethetővé tette a díszes öltözéket, többé nem lehetett az öltözködéssel őrizni a társadalmi határokat, így a státusz más dolgokba költözött át.
Az is érdekes, hogyan kerülték meg ezeket a szabályokat. A tiltott kelmét béléshez, díszítéshez és alsó rétegekhez használták, fölé pedig engedélyezett ruhát vettek fel. Az ellenőröknek szó szerint a varrásokat is át kellett vizsgálniuk, a betartatásuk ellenőrzése pedig fokozatosan megszűnt magukkal a tilalmakkal együtt.
Mi állt a selyemtilalmak mögött az erkölcsön kívül?
Mit mutat az ilyen törvények ismételt kiadása?
Források
- A fényűzést korlátozó törvények ismertek az ókori Rómából, a középkori európai városokból és az Edo-kori Japánból
- ismételt kiadásukat annak jeleként tartják számon, hogy nehezen lehetett betartatni őket
A sorozat folytatása: „A múlt divatja”
3 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
