A magány nem az embereket, hanem a szakadékot számolja
A pszichológusok a magányt eltérésként írják le: az egyik oldalon az a közelség áll, amire szükséged van, a másikon pedig az, amiben valójában részed van. A kettő közötti szakadék maga ez az érzés. A számok ezért nem szüntetik meg: lehet tíz ember, akivel üzenetet váltasz, és mégis úgy érezheted, hogy senkinél sem te vagy az első a fontos emberek között.
A pszichológusok már a hetvenes években észrevették, hogy valójában kétféle üresség létezik. Az egyik a kapcsolati hálóról szól: nincs kivel töltened a szombatot, nincs, akihez beugorj. A másik a kötődésről: nincs valaki, akinek te vagy az az ember. Egy baráti társaság jól betölti az elsőt, miközben a másodikat szinte egyáltalán nem érinti. Innen jön a furcsa érzés: nagyszerű volt az este, de odabent semmi sem mozdult el.
- Nincs kit felhívnod éjjelSok barátod van, de egyiküknek sem mernéd megzavarni az álmát. A szakadék nem a számban van, hanem abban, hogy jogod van-e zavarni valakit.
- Senki sem ismeri az egészetAz egyik a munkádról tud, a másik a családodról, a harmadik a gyerekkorodról. Téged egészben senki sem lát.
- A könnyed énedet szeretikA társaságod hozzászokott a könnyed szerepedhez. Az igazi énedet senki sem utasította el, csak nem mutattad meg.
Figyeld meg, melyik üresség a tiéd. Ha eseményekből és emberekből van kevés, az új kapcsolatok valóban segíthetnek. Ha abból van kevés, hogy egészében ismerjenek téged, az új kapcsolatok csak növelik majd a számot, az érzés pedig változatlan marad.
Miért lehet különösen üres egy jó találkozó után
A közelség nem az együtt töltött órák számától nő, hanem attól, hogy mennyit osztasz meg magadból, és mit kezdenek azzal, amit megosztottál. A baráti beszélgetés gyakran úgy zajlik, hogy feltesznek egy kérdést, de valójában nincs szükség válaszra, és ezt mindketten csendben értitek.
Na, hogy vagy úgy általában?
Megvagyok, csak a munka teljesen felőröl
Ó, velem is ugyanez van
Hát igen, mind így élünk
Egy ilyen beszélgetésből úgy jössz el, mintha emberek között lettél volna, de nem hallottak volna meg.
És minél hangosabb az este, annál élesebb a kontraszt: a közös nevetés növeli a közelséggel kapcsolatos várakozásodat, aztán bezárul az ajtó, és pontosan az marad veled, amivel érkeztél.
Közös nevetés
A közelség iránti vágy este: minél hangosabb a nevetés, annál élesebb a kontraszt
Ezután bekapcsol az önvédelem. Egyszer megosztottál valami fontosat, de nem hallottak meg, másodszorra pedig könnyebb el sem kezdeni. A magány általában éberebbé tesz a hidegség jeleire, és közben óvatosabbá is, így a hallgatás szokássá válik. Ez tendencia, nem szabály: sokaknál már az első őszinte beszélgetés megszakítja ezt a kört.
Miért érezheted magad magányosnak még barátok között is?
Mi segíthet, ha mély közelségre vágysz?
Források
- A magány mint a kívánt és a tényleges közelség közötti szakadék: Perlman és Peplau modellje, 1981. A társas és az érzelmi magány megkülönböztetése: Robert Weiss munkái, 1973
A sorozat folytatása: „Magány”
3 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
