Miért érte meg a fűszereket a fél világon át szállítani
A fűszerek szárazak és könnyűek. Egy zsák bors ugyanakkora helyet foglal a hajó rakterében, mint egy zsák gabona, a gabona azonban szinte mindenütt megterem, míg a fekete bors India Malabár-partjáról származik, és sokáig szinte csak ott termett. A szegfűszeg és a szerecsendió még kisebb területen nőtt: a Molukkák néhány szigetén, és sehol máshol a bolygón. Ha a raktér korlátozott, az út pedig hónapokig tart, azt éri meg szállítani, ami nem romlik meg útközben, és otthon nem termeszthető.
Ezután az út számtana döntött. Egy vitorlás hajó Európából Kelet-Indiába körülbelül 8 hónap alatt jutott el, csak oda, a monszunra várva, hajókat és legénységeket veszítve. Minden út szerencsejáték volt, és a célállomáson az árnak nemcsak a megérkező hajók költségét kellett fedeznie, hanem a meg nem érkezőkét is.
A fűszerek nem a földeken, hanem az átrakodások során drágultak meg
A fűszer sokszor gazdát cserélt. A Molukkákról Jáva és Malakka kikötőibe szállították, onnan indiai városokba, majd Arábián és a Vörös-tengeren át Alexandriába, Alexandriából pedig velencei kereskedők terítették szét Európában. Minden átrakodás új vámot, új közvetítőt és új felárat jelentett. Aki megtermelte a fát, csak töredékét kapta annak, amit Európában fizettek érte.
- Molukkák
- India
- Alexandria
- Velence
Ezért az Afrika körüli tengeri út nem a felfedezések romantikájáról szólt. 1498-ban a portugálok tengeren eljutottak Indiába, és megpróbálták kiiktatni a lánc középső részét. A XVII. században a Holland Kelet-indiai Társaság még tovább ment: mesterségesen tartotta fenn a hiányt, és kivágta az ellenőrzése alatt álló szigeteken a felesleges fákat, Bandán pedig 1621-ben kiirtotta és elűzte a helyi lakosság csaknem egészét. Ekkorra az árat már nem a távolság, hanem a versenytársak hiánya tartotta magasan.
A történészek vitatják, hogy a fűszerek szó szerint aranyat értek-e a súlyukkal megegyezően: ez inkább szép fordulat, mint könyvelési adat. Egy másik elterjedt magyarázat, miszerint a fűszerekkel a romlott hús szagát próbálták elfedni, szintén nem állja meg a helyét: aki megengedhette magának a fűszereket, frissebb ételt evett.
A történet vége egyszerű. A XVIII. században a szerecsendió és a szegfűszeg csemetéit titokban kicsempészték a szigetekről Mauritiusra, onnan pedig továbbterjedtek Zanzibárra, később Grenadára. A növényről kiderült, hogy közönséges növény: megtelepedett. A ritkaság néhány nemzedék alatt eltűnt, és amiért térképeket rajzoltak át, végül a konyhaasztalodon álló őrlőbe került.
Nem maga a fűszer volt drága, hanem az elérhetetlensége. Amint a magok elhagyták a szigeteket, az ár összeomlott - maga a bors közben egyetlen grammal sem változott.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Történelem → Ételek történetei”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- A fűszerek és a Holland Kelet-indiai Társaság történetéről: Jack Turner, „Spice: The History of a Temptation” (2004)
- a Banda-szigetek történetírása és a VOC monopóliuma