Hogyan mérték
A résztvevőket arra kérték, hogy segítsenek: egyeseknek egy névvel és fényképpel bemutatott gyermek történetét mesélték el, másoknak a rászorulók millióiról beszéltek, a harmadik csoport pedig mindkettőt látta. Azt hasonlították össze, mennyit voltak hajlandók adni.
A legmeglepőbb eredmény a harmadik csoportban született. A statisztika hozzáadása az egy gyermekről szóló történethez nem erősítette, hanem gyengítette a reakciót. A számok mintha kikapcsolták volna a konkrét ember iránt már kialakult együttérzést.
Ezt azzal magyarázzák, hogy az együttérzés egy mentális kép révén működik. Egyetlen embert el tudsz képzelni: az arcát, a szobáját, a napját. Egy millió embert nem tudsz elképzelni, ezért a kép helyére absztrakció kerül, amelyre az érzelmi rendszer nem reagál.
Azonosíthatóáldozat-hatás: különböző kísérleti elrendezésekben is megismételhető
Mi következik ebből
Az első következmény gyakorlati: minden segítségkérés egyetlen történet köré épül. Ez nem öncélú manipuláció, hanem az egyetlen módja annak, hogy áttörjünk a számok iránti érzéketlenségen.
A második kellemetlenebb. A segítőkészségünk kevéssé függ a katasztrófa méretétől. Egy milliókat érintő esemény kisebb reakciót válthat ki, mint egyetlen ember sorsa, így a segítség elosztása igazságtalanná válik.
Ebből következik a témával foglalkozó kutatók ajánlása: amikor korlátozott mennyiségű segítséget kell elosztani, a reakció ereje helyett számításokra támaszkodj. Az érzéseid megmutathatják, kinek szeretnél segíteni, de azt nem, hol van nagyobb szükség a segítségre.
Érdemes a másik oldalát is látni. Az, hogy képesek vagyunk egyetlen ember sorsára reagálni, nem hiba, hanem egyáltalán ennek köszönhető, hogy létezik segítség. Nem ez a képesség a probléma, hanem az, ha ott próbáljuk alkalmazni, ahol már ezrekben számolunk.
Van egy fordított megközelítés is, amellyel néha próbálkoznak: egyetlen embert sokak képviselőjeként mutatnak be. Ez változóan működik, mert a lépték említése visszahozza ugyanazt a számok iránti érzéketlenséget.
A kutatók külön kiemelik a tehetetlenség érzésének szerepét is. Amikor a katasztrófa túl nagynak tűnik, felmerülhet benned, hogy a hozzájárulásod úgysem változtat semmin, és ez szintén csökkenti a segítőkészségedet.
Hogyan változik a segítőkészség az áldozatok számának növekedésével?
Mi történik, ha statisztikát adunk egy ember történetéhez?
Források
- A segítségnyújtási hajlandóság csökkenését az áldozatok számának növekedésével a döntéspszichológiai kutatások is leírták
- a statisztika hozzáadása egyetlen ember történetéhez csökkentette a reakciót
A sorozat folytatása: „Empátia”
2 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
