Fejleszthető az empátia?

Egyetlen szó alatt három különböző dolog bújik meg. Az első a reakció: rosszul érzed magad, amikor a közeledben valakinek rossz. A második a pontosság: eltalálod, mi történik vele éppen. A harmadik a készség arra, hogy tegyél is valamit ezért. Csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. Élesen érezheted más fájdalmát, miközben újra meg újra tévedsz az okát illetően, és nem azt a vigaszt nyújtod, amire szüksége lenne.

A veleszületett részről vita folyik, de a nagyságrend nagyjából egységes. Az ikervizsgálatok a különbségek körülbelül harmadára teszik, a közös genetikai változatok elemzése pedig körülbelül tizedére. Még a magasabb becsléssel számolva is a változatosság kétharmada a tapasztalatból, a környezetből és a szokásokból ered.

Ez a leggyakoribb tanács, és a vizsgálatokban ez teljesít a legrosszabbul. Egy 25 kísérletből álló sorozatban arra kérték az embereket, hogy találják ki a partnerük érzéseit, véleményét, néha pedig azt is, hogy hazudik-e. Az egyik csoportot előre arra kérték, hogy képzelje magát a másik helyébe, a másikat nem. Az első csoport pontossága nem javult, sőt néha romlott: a képzelet nem egy valódi embert, hanem a róla alkotott modelledet helyettesítette be.

Más segített, nem az, hogy elfoglaltad a másik nézőpontját, hanem hogy megismerted. A pontosság akkor javult, amikor az embernek lehetősége volt kérdezni és meghallgatni a választ. Sértően egyszerűen hangzik, de éppen ebben rejlik a fejleszthető készség.

Nem az érzékenységet edzed, hanem azt a szokást, hogy a feltételezésedet feltételezésként kezeld. A másik állapotát így is kiegészíted a másodperc törtrésze alatt, az agyad másképp nem tud működni. A különbség abban rejlik, mi történik ezután: tényként kezeled ezt a változatot, vagy felteszel egy rövid kérdést, és módosítod?

A válasznak van egy kellemetlen része is. Egy jól ismert kísérletben a hallgatókat az egyik épületből a másikba küldték, hogy prédikációt olvassanak fel, közülük néhányan éppen az irgalmas szamaritánusról. Útközben egy ember feküdt a folyosón és nyögött. A prédikáció témája szinte semmire nem volt hatással. Más számított: azt mondták-e a hallgatónak, hogy késésben van. A minta kicsi volt, körülbelül 40 emberből állt, de a megállók aránya élesen változott.

A tanulság egyszerű: a reagálási képességed nem egyenletesen áll rendelkezésedre. Visszaesik, amikor sietsz, vagy tíz dolgot tartasz a fejedben. Az empátia fejlesztése nemcsak a kérdés gyakorlását jelenti, hanem annak a pillanatnak a megválasztását is, amikor marad elég figyelmed a válaszra.