A kötődés nem jellemvonás, hanem elvárás
Amikor azt mondod: „szorongó típus vagyok”, az életre szóló címkének hangzik. A kutatók viszont nem típust mérnek, hanem két skálát: mennyire félsz attól, hogy egy hozzád közel álló ember eltávolodik, és mennyire érzed kellemetlenül magad, ha túl közel kerül hozzád. A 4 ismert elnevezés ennek a térképnek a sarka - hasznosak, amikor beszélünk róla. A legtöbben valahol közöttük vannak, nem valamelyik sarokban.
Mindkét skála ugyanazt írja le - az előrejelzést. Több százszor letesztelted: ha elmondom, hogy rosszul vagyok, mi történik utána? A válaszokból kialakult egy alapértelmezett elvárás, és ez gyorsabban bekapcsol, mint ahogy végiggondolnád. Épp ezért elvileg átírható: főként tapasztalatokból állt össze, nem születéskor kaptad.
A kötődési stílus az első életévekben alakul ki, és utána nem változik.
20 éven át tartó megfigyelésekben a résztvevők mintegy negyedénél felnőttkorra megváltozott a besorolás, és a változást gyakrabban előzték meg súlyos családi események. Más mintákban jóval több instabilitást találtak; teljes stabilitást egyik sem mutatott.
Az elmozdulás mindkét irányba történhet. A hosszú, kiegyensúlyozott kapcsolatok, amelyekben nyugodtan reagálnak a szorongásodra, a biztonság felé visznek. Az árulás, a veszteség, egy év egy kiszámíthatatlan ember mellett visszafelé mozdít - és ez nem visszaesés a „valódi típusodba”, hanem ugyanilyen átírás.
A konkrét emberrel kapcsolatos előrejelzés változik a leggyorsabban
Van egy általános beállítódásod, és külön egy minden közeli emberhez. Az egyiknél nem nézed a telefonodat, a másiknál perceket számolsz. Ez nem 2 típus egyszerre, hanem 2 különböző előrejelzés 2 különböző emberről. Az általános beállítódásod ezek átlagához áll közelebb, ezért jóval később mozdul el, mint az egyedi.
A mechanizmus lassú. Az elvárás akkor változik, amikor a valóság többször egymás után másképp válaszol, mint ahogy előre jelezted. Egy nyugodt beszélgetés nem ír át semmit - a kivételek közé kerül.
2 órán át nem válaszoltál.
Találkozón voltam, a telefonom a táskámban volt.
Ez alatt már arra jutottam, hogy haragszol.
Nem haragszom. Ha haragudni fogok, kimondom.
Így nyugodtabb vagyok.
Önmagában egy ilyen jelenet nem dönt el semmit. Az számít, hogy egy hónap múlva már tíz lesz belőle, és a „hallgat - tehát vége mindennek” gondolat nem elsőként jut majd eszedbe.
Mi változtatja meg a kötődéssel kapcsolatos elvárást?
Miért szorongsz jobban az egyik közeli ember mellett?
Források
- Waters és kollégái 20 éves, 2000-es megfigyelése a kötődési besorolás stabilitásáról és változásáról
- Fraley és kollégái munkái arról, hogy az embernek van egy általános beállítódása, és külön egy minden közeli kapcsolathoz
A sorozat folytatása: „Kötődési típusok”
2 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
