A kötődési típus csak szorongás alatt kapcsol be
Amíg minden rendben van, a biztonságos, szorongó és elkerülő típus nagyjából ugyanúgy viselkedik. A különbség akkor látszik, amikor a kapcsolat veszélyben lévőnek tűnik: ő kurtán válaszol, nem hív vissza, a beszélgetés félbeszakad. Ekkor bekapcsol egy, jóval e kapcsolat előtt kialakult stratégia: mit tegyél, amikor egy közeli ember hirtelen elérhetetlenné válik.
Lényegében 2 stratégia van. Az első a jel felerősítése: újra írni, felhívni, most azonnal választ kapni. John Bowlby ezt tiltakozásnak nevezte - így hívja a gyerek az eltávozott felnőttet. A második a jel elfojtása: azt mondani magadnak, „úgysem kell”, munkába temetkezni, kimenni a szobából. Mindkettő segített valamikor. Mindkettő árt a kapcsolatnak, amikor automatikusan kapcsol be. Szorongó típusnál az húz, hogy azonnal választ kapj - az ellenkezője működik: mondd ki hangosan, pontosan mit szeretnél hallani, és bírd ki a szünetet. Elkerülő típusnál az húz, hogy eltávolodj és elhallgass - nem a csend működik, hanem a határidő: mondd meg, hogy egy órára van szükséged, és azt is, mikor jössz vissza.
A vita első percei többet számítanak az érveknél
Nem az a lényeg, hogy különböztök. Hanem az, hogy a stratégiáitok egymást táplálják: minél kitartóbban megy az egyik a másik után, annál inkább kell a másiknak a távolság, és minél messzebbre húzódik, annál hangosabb a tiltakozás. A vita már nem a mosogatásról vagy egy üzenetről szól, hanem arról, hogy a másik egyáltalán elérhető-e. Egyes adatok szerint annak a teste, aki kívülről nyugodtnak tűnik, nem kevésbé van izgalmi állapotban: a csend nem mindig azt jelenti, hogy nem érdekli.
Ezért bármelyik típusnál az az első, hogy ne a megfelelő szavakat keresd, hanem várd meg, míg a tested megnyugszik. Amíg magas a pulzusod, az emlékezeted főleg a legrosszabbat alátámasztó bizonyítékokat kínálja. Szorongó-elkerülő típusnál hol a másik ember felé, hol tőle elfelé lendülsz - előbb csökkentsd a tested izgalmi állapotát, a döntéseket és a beszélgetéseket pedig hagyd későbbre. Biztonságos típusnál az húzhat, hogy rögtön beszélgetéssel oldj meg mindent - de ne vonsz bele beszélgetésbe valakit, aki erre még nem képes, inkább egyezzetek meg egy időpontban. Maga a késztetés is - hogy újra írj vagy ajtócsapkodva kimenj - nem egybefüggően, hanem hullámokban érkezik.
Séma, nem mérés: ha nem reagálsz az első hullámra, a következő általában gyengébb.
Innen egy minden típusra érvényes szabály következik: ne a csúcsponton cselekedj. Ne küldd el az üzenetet, amely mintha magától íródna, ne menj el szó nélkül, ne adj ultimátumot. A hullám lecseng, és amit a lecsengésekor döntesz el, azt később általában nem kell átírnod.
Legyen hosszabb a kilégzésed a belégzésednél: így könnyebb kivárni a szünetet a késztetés és a szavaid között
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Kapcsolatok → Kötődési típusok”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Bowlby J., Attachment (1969)
- Ainsworth M. és mtsai, Patterns of Attachment (1978)
- Hazan és Shaver, JPSP (1987)
- Mikulincer és Shaver, Attachment in Adulthood (2007)