Húsz perc egy ismeretlen szobában
A hatvanas évek végén Mary Ainsworth összeállított egy laboratóriumi helyzetet, amelyet azóta ezerszer megismételtek. Ismeretlen szoba, játékok a padlón, egy körülbelül egyéves gyerek, az anya és egy ismeretlen felnőtt. Nagyjából húsz perc alatt nyolc rövid epizód zajlik le: belép az idegen, az anya kétszer kimegy és kétszer visszatér. Egyszer a gyerek teljesen egyedül marad a szobában. Bármelyik elválást idő előtt megszakítják, ha a gyereknek túl nehéz.
Úgy tűnhet, itt a sírás hangereje a lényeg: minél keservesebben sír, annál nagyobb a baj. Ám a távozáskor való sírás inkább a temperamentumról és arról árulkodik, hogyan telt a reggel. Az egyik gyereket bármelyik becsukódó ajtó felzaklatja, a másikat szinte soha - mégis mindketten ugyanabba a kategóriába kerülhetnek.
Maga a szorongás eközben kiszámíthatóan alakul. Amikor bezárul az ajtó, felerősödik, abban az epizódban tetőzik, amikor egyetlen felnőtt sem marad a szobában, és csökken, amikor anya visszatér.
Gyerek egyedül
A gyermek szorongása: a csúcs egyedül, a lecsengés a visszatéréskor
Csökken - de ez nem mindenkinél látszik kívülről. Azoknál a gyerekeknél, akik az elváláskor nyugodtnak tűntek, és buzgón játszottak a játékokkal, a találkozás közben ugyanolyan magas maradt a pulzus, mint a síró gyerekeknél, és egyes vizsgálatokban az eljárás után a stresszhormon szintje még erősebben is megemelkedett. Ez nem minden kutatásban fordul így elő, de elég gyakran ismétlődik: nem nyugodtak. Már megtanulták, hogy ne mutassák.
Mindent a találkozás első másodpercei döntenek el
Ezért a megfigyelők nem az ajtót, hanem a visszatérést nézik - az első perceket, miután újra kinyílt az ajtó. Odamegy-e a gyerek az anyához? Elfogadja-e a vigaszt? Utána visszatér-e a játékokhoz? A 3 klasszikus válasz így néz ki.
Mit csinál az egyéves gyerek, amikor anya visszatér?
Ezek egy, a nyolcvanas évek végén készült nagy kutatási áttekintés átlagos arányai; országonként az arányok érezhetően eltérnek. És nem maradtak 3 típusnál: később leírtak egy negyediket, a dezorganizált típust is - amikor a gyerek elindul az anyjához, majd félúton megdermed, vagy elfordított fejjel közelít. Teljesen stratégia nélküli viselkedés.
Fontos megszorítás: az eljárás nem a gyerek jellemét, hanem egy konkrét párost ír le. Apával ugyanaz a gyerek gyakran más kategóriába kerül, és az egyéves kori besorolás nem ítélet: változik, amikor a család körülményei változnak.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Kapcsolatok → Kötődési típusok”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Az „Idegen helyzet” eljárás - Mary Ainsworth, 1969-1978. A típusok arányai - van IJzendoorn és Kroonenberg metaanalízise, 1988: 32 minta 8 országból, körülbelül kétezer gyerek. A kívülről nyugodt gyerekek pulzusa és kortizolszintje - Sroufe és Waters, 1977
- Spangler és Grossmann, 1993