Mely híres dolgok születtek véletlenül

1928 augusztusában Alexander Fleming szabadságra ment londoni laboratóriumából, és egy halom, staphylococcus-tenyészettel beoltott csészét hagyott az asztalán. Amikor szeptember elején visszatért, az egyikben penészt látott, körülötte pedig egy tiszta gyűrűt: ott nem nőttek baktériumok. Ebből a megfigyelésből született később a penicillin.

Itt egyszerre több véletlen is közrejátszott. A penészspóra valószínűleg az egy emelettel lejjebb lévő laborból sodródott be, ahol gombákkal dolgoztak. A csészét nem tették termosztátba, hanem szobahőmérsékleten hagyták. Londonban pedig azokban a hetekben előbb lehűlt, majd újra felmelegedett az idő.

Éppen ez a sorrend bizonyult döntőnek. Ronald Hare bakteriológus az 1960-as években megpróbálta megismételni a felfedezést, és rájött, hogy melegben nem ismételhető meg: a staphylococcus elfoglalja az egész csészét, mielőtt a penész zavarni kezdhetné. A hűvös napok előnyt adtak a penésznek, a felmelegedés pedig csak később jött.

Fleming 1929-ben írta le a megfigyelést, aztán csaknem 10 évig semmi sem történt. A gyógyszert egy másik csapat készítette el Oxfordban: az 1940-es évek elején megtanulták kivonni és megtisztítani az anyagot, a tömegtermelést pedig a háború végére indították be. A tönkrement csésze és az ampulla között körülbelül 15 évnyi mások által végzett munka állt.

Mindhárom történetben ugyanaz a véletlen formája: nem az történt, amit terveztek. A különbség abban rejlik, mit tett utána az ember. A Petri-csészéken megjelenő penész hétköznapi dolog, naponta kidobják; túl gyenge ragasztó is rendszeresen készül. Ezeknek a történeteknek a részletei főként a cégek saját elbeszéléseiből ismertek. Pasteur is erről beszélt már 1854-ben: a szerencse a felkészült elmét segíti, vagyis azt, akinek már ott van a fejében egy kérdés, amelyre a furcsaság választ ad.