Baba Jaga írásos nyoma rövidebb, mint hinnéd
A Baba Jagáról szóló meséket évszázadokon át mesélték a falvakban, lejegyezni azonban későn kezdték őket. A neve nagyjából a XVIII. század közepétől bukkan fel az orosz könyvekben, olyan „szláv istenek” jegyzékeiben, amelyeket a tudósok akkoriban állítottak össze, római megfelelőket keresve. Nyomtatott átdolgozások ugyanennek a századnak a végétől terjedtek, de nagy mesegyűjteményt csak Afanaszjev adott ki 1855-1863-ban. Minden korábbi anyag szóbeli hagyományozással maradt fenn: egyszerűen nincs miből ellenőrizni, hogyan nézett ki Baba Jaga ezer évvel ezelőtt.
Maga a szó viszont réginek tűnik. A „bába” öregasszonyt jelent. A „jaga” pedig különböző szláv nyelvekben is visszhangzik: a lengyel jędza boszorkányt jelent, a cseh jezinka erdei gonosz szellemet, a szerb jeza pedig borzongást, rettegést. Ha egy gyökér több nyelvi ágban is megtalálható, általában már a közös ősszláv nyelvben is jelen volt. A kutatók ma is vitatják, mit jelentett ez a gyökér: egyesek a betegséghez, mások a rettegéshez kapcsolják. Vagyis a név valóban ősi, ám a mesékből ismert alak különböző korú rétegekből állt össze.
Mennyire biztos, amit Baba Jaga eredetéről tudunk
Miért áll Baba Jaga kunyhója tyúklábakon?
A leginkább fennmaradt magyarázatot Vlagyimir Propp folklorista javasolta az 1940-es években. A kunyhó nem az erdőben áll, hanem a küszöbén: azon túl kezdődik a másik oldal, ahová az élők nem léphetnek be. A ház úrnőjét ráadásul halott asszonyként írják le: egyik lába csontból van, egyik saroktól a másikig fekszik, az orra pedig belenőtt a mennyezetbe. Az élők nem így élnek, a holtak viszont így fekszenek. Propp a tyúklábakon álló kunyhót az erdei temetkezési gerendaházakhoz hasonlította, amelyeket megcsonkolt fatörzsekre állítottak, hogy az állatok ne férjenek hozzájuk.
Kunyhó, kunyhó, fordulj felém az elejeddel, az erdő felé a hátaddal.
A hős nem lép be azonnal, hanem előbb megfordítja a kunyhót: a bejárata a holtak felé néz, neki pedig az élők felé kell fordítania. Ezután is minden a szabályok szerint történik. Baba Jaga nem látja a vendégét, hanem megszagolja: „orosz szagot érzek”, vagyis idegen, élő emberét. A hős ételt és gőzfürdőt kap, és nem udvariasságból: a túlvilág étele a túlvilághoz tartozóvá teszi, a fürdő pedig lemossa róla az emberi szagot. Csak ezután kap lovat, fonalgombolyagot és utat tovább.
A mesét hangosan mondták, az ismétlések pedig nem díszítésül szolgálnak, hanem a tempó tartására: a hallgatónak van ideje felfogni a szertartás minden egyes lépését. Ha gyorsan, csak a szemeddel olvasod, az egész sorrend gyerekeknek szóló rémtörténetté zsugorodik.
Lélegezz a mese ritmusában, aztán olvasd újra a kunyhónál játszódó jelenetet
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Mitológia → Szláv mitológia”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- V. Ja. Propp: A varázsmese történeti gyökerei (1946)
- a mesecselekmények forrása A. N. Afanaszjev Orosz népmesék című gyűjteménye (1855-1863)