Miért jelent a kígyó halált és gyógyulást is

A kígyó a szemünk láttára tesz valamit, amit a környezetében senki más. Kibújik a régi bőréből, és egészben otthagyja: üres, áttetsző burok marad utána, a pikkelyek és a szemek lenyomatával. Az állat ott van, él, a korábbi burka pedig külön hever, mint egy levetett test. Ezt könnyű úgy értelmezni: meghalt, és újként tért vissza.

A második megfigyelés a helyről szól. A kígyó eltűnik egy üregben, egy repedésben vagy egy kő alatt: lemegy a földbe, ugyanoda, ahová a halottak kerülnek, majd élve tér vissza onnan. A görögök számára az alvilág és a halottak világa egyetlen tartomány volt, a kígyó pedig mindkét irányban közlekedett benne, olyasmire képesen, amire az emberek nem.

A harmadik megfigyelés keményebb. A harapás gyorsan öl, a méreg kis mennyisége viszont nem. Erre épült a régi gyógyszerészet jelentős része, amikor mérgező anyagokból készítettek gyógyszereket. Az ókori görögben egyetlen szó elég volt: pharmakon, amely egyszerre jelentett mérget, gyógyszert és orvosságot. Innen ered a „toxikus” is: a toxikon jelentése „az íjhoz tartozó” volt, a toxon, vagyis „íj” szóból. Így nevezték a nyilak hegyére kent mérget.

A gyógyító kígyó nem metafora, hanem egy konkrét kultusz része. Aszklépiosz szentélyeiben, amelyek közül a legismertebb Epidauroszban állt, a betegek egy különleges teremben töltötték az éjszakát, és egy olyan álomra vártak, amelyről azt hitték, hogy meggyógyíthatja őket. A templomban tartott, nem mérges siklók szabadon kúsztak a padlón: a kígyó érintését annak jeleként értelmezték, hogy az isten eljött. Az egyetlen kígyóval körültekert bot is innen származik.

Később a szimbólum elterjedt, és ma három különböző kígyót kevernek össze egymással.

Most jöjjön a méreg. Az ősi felismerés, hogy a méreg és a gyógyszer rokonságban áll, szó szerint igaznak bizonyult, bár akkoriban nem volt mód ellenőrizni. A kígyóméreg elleni szérumot magából a méregből készítik: kis adagokat fecskendeznek egy állatba, majd antitesteket nyernek ki a véréből. Az 1970-es években pedig a brazil lándzsakígyó mérgében található peptidekből olyan anyagot fejlesztettek ki, amely elindította a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egy egész csoportját. Ami halálos szintre csökkenti a vérnyomást, pontosan kiszámított adagban normális szintre csökkenti.