Miért nem szűnt meg a rabszolgák iránti kereslet
Egy átlagos termék előbb-utóbb telíti a piacot: megveszed, és többé nincs szükséged rá. Az ültetvények másképp működtek. A karibi cukorszigeteken és Brazíliában az emberek gyorsabban haltak meg, mint ahogy születtek: a kimerítő munka és az ismeretlen betegségek is pusztítottak, ráadásul főként fiatal férfiakat szállítottak oda. A munkások száma nem állt helyre magától, a veszteséget újabb vásárlásokkal pótolták, így a kereslet soha nem ért véget.
Ha a rabszolga-kereskedelemről elsősorban az Egyesült Államok gyapottermelő déli államai jutottak eszedbe, az csak a kép egy kis része. Körülbelül 12,5 millió embert tettek hajóra, és nagyjából 10,7 millióan értek el Amerikába, többségük pedig nem gyapot-, hanem karibi és brazíliai cukor- és kávéültetvényekre került.
Hová kerültek az Atlanti-óceánon át elszállított emberek
Nemcsak a tulajdonosok kegyetlenségéről volt szó, hanem a demográfiáról is. Ahol a népesség idővel magától növekedni kezdett, ott feleslegessé vált a behozatal. Ahol nem növekedett, oda újra és újra hajókra volt szükség, pontosan annyi éven át, ameddig az ültetvények működtek.
A haszon három kontinensen oszlott szét
A kereskedelmet nem csak a kapitányok irányították. A cseréhez használt szöveteket, fémtárgyakat és fegyvereket hétköznapi európai műhelyek készítették. A foglyokat helyi afrikai államok és közvetítők szállították a partra: az európaiak ritkán jutottak be a kontinens belsejébe, és nem ők ejtették foglyul az embereket, illetve vitték őket a partra. A visszaúti rakománytól, a cukortól, a kávétól és a dohánytól pedig kikötők, hajógyárak és a biztosítási üzletág függött.
Minden 10 elszállított emberből körülbelül 8-at 1700 után tettek hajóra
Vagyis a gépezet a végén sem fogyott ki a lendületből: a legnagyobb forgalmú évtizedei a XVIII. század végére estek, mindössze néhány évvel az 1807-es brit tilalom előtt. Az iparág törvényes volt, szerződésekkel, biztosítással és bíróságokkal, egyedül kiszállni belőle pedig egyszerűen azt jelentette volna, hogy átadod a részesedésedet egy versenytársnak.
Gyakran mondják, hogy magától túlhaladottá vált. A bizonyítékok inkább az ellenkezőjére utalnak: a tilalom idején a kereskedelem még mindig nyereséges volt, a megszüntetése pedig komoly költségébe került Nagy-Britanniának, amelynek flottája ezt követően évtizedeken át fogta el más országok hajóit Afrika partjainál. A vita az 1940-es évek óta tart, és máig nem zárult le, de jelenleg azok vannak többségben, akik az eltörlést politikai döntésnek, nem pedig a veszteségek következményének tartják.
„A rabszolga-kereskedelem azért ért véget, mert már nem volt nyereséges” - gyenge bizonyítékok
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Sötét történelem → Rabszolga-kereskedelem”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Az utak és az emberek számának becslései: a Slave Voyages adatbázisa (Trans-Atlantic Slave Trade Database). Vita az eltörlés okairól: Eric Williams, Capitalism and Slavery (1944), valamint Seymour Drescher, Econocide (1977)