Kolónia családokkal, nem katonai helyőrséggel
Az 1587-es roanoke-i expedíció különbözött a korábbiaktól. Addig katonákat hoztak ide, hogy egy évszakot átvészeljenek, majd távozzanak. Most kézművesek érkeztek feleségeikkel és gyerekeikkel: maradni készültek. Ugyanabban az augusztusban megszületett a szigeten Virginia Dare, az amerikai angol telepesek első gyereke.
Már kezdettől kevés volt az élelem, ezért John White kormányzó visszahajózott Angliába utánpótlásért, mindenki úgy gondolta, néhány hónapra. Három évvel később tért vissza.
Minden 12 partra szálló emberből körülbelül 3 nő és gyerek volt
Mit találtak a kolónia helyén 1590-ben
A házak nem égtek le, és nem is fosztották ki őket, hanem gerendáról gerendára szétszedték valamennyit. Így tesznek az emberek, amikor nyugodtan távoznak, és magukkal viszik a deszkákat. A helyet új palánkkerítéssel vették körül, az egyik oszlopba pedig a „CROATOAN” nevet vésték, ez egy közeli sziget neve volt, ahol a velük barátságos emberek éltek. A közeli fába három betűt véstek: „CRO”.
Indulás előtt megbeszéltek egy jelet: ha elmentek, véssék be, hová mentek; ha bajban távoznak, tegyenek fölé egy keresztet. Kereszt nem volt. Croatoant nem tudták elérni: egy vihar elszakította a horgonyköteleket, a hajókat kisodorta a tengerre, és többé nem jutottak vissza a parthoz.
- 1587A kolónia partra száll a szigeten, a kormányzó pedig utánpótlásért elhajózik
- 1588Háború Spanyolországgal: a hajók késnek, így nem tud visszatérni
- 1590Egy hajó eléri a partot: se házak, se emberek, az egyik oszlopon pedig a „CROATOAN” felirat
Hová mehettek a sziget lakói
A fák évgyűrűi később megmutatták: 1587 és 1589 között mintegy nyolcszáz éve nem volt ilyen súlyos aszály a térségben. Termés híján a kolóniának azokhoz kellett volna mennie, akiknek volt élelmük. Hatteras szigetén, vagyis a korábbi Croatoanon, a régészek XVI. századi angol tárgyakat találnak; egy másik ilyen lelőhely nyugatabbra található. A tárgyak azonban áttelepülés nélkül, csere révén is eljuthattak a helyiekhez.
Így négy elmélet marad, és mind ugyanazokra a töredékes nyomokra épül. A legkevésbé drámai szerint a kolónia szétszéledt, és helyi közösségekhez költözött, utódaik pedig beolvadtak közéjük. A második szerint néhányan nyugat felé, a szárazföld belsejébe mentek, ahol ugyanebből a századból származó angol kerámiát találtak. A harmadik szerint a telepeseknek maradt egy kisebb hajójuk, amely elindulhatott Anglia felé, de nem ért oda. A negyedik szerint az emberek meghaltak. Húsz évvel később Jamestownban másodkézből származó híresztelések terjedtek arról, hogy a túlélőket megölték.
Egyik elmélet sem magyaráz meg mindent: a kolónia belsejéből nem maradtak fenn dokumentumok, és a part egy részét, ahol az épületek álltak, elnyelte a tenger.
A rejtélyt nem valami csoda, hanem a források hiánya tartja életben. A kellemetlen rész ez: ahol elfogynak az adatok, a kezünk magától nyúl oda, hogy egy szép elmélettel töltse ki az űrt.
Belégzés 4-ig, kilégzés 6-ig, miközben a „nem tudjuk” gondolatát tartod a fejedben
Mi utal arra, hogy a telepesek nem pánikban távoztak?
Miért nem tudjuk biztosan, mi lett a kolónia sorsa?
Források
- John White beszámolói az 1587-es és 1590-es hajóutakról
- Stahle és mtsai, Science, 1998, az aszály meghatározása a fák évgyűrűi alapján
- ásatások Hatteras szigetén és a Salmon Creek torkolatánál
A sorozat folytatása: „Rejtélyek és talányok”
2 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
